A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagybarcán született Kecskési Tollas Tibor életéről, költészetéről és a hozzá köthető „Füveskert” szerzőiről tartott előadást Szakolczay Lajos József Attila-díjas szerkesztő, irodalomtörténész hétfőn a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.
Az 1956-os forradalom végét jelentő szovjet bevonulás évfordulóján arra a költőre emlékeztek az egybegyűltek, aki az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lap, a Nemzetőr alapítója és főszerkesztője volt.
Szakolczay Lajos Kecskési Tollas Tibor életéről elmondta, hogy két út állt a későbbi költő előtt fiatalkorában: vagy katona lesz, mint apja, vagy pedig pap – utóbbit nem vállalhatta, mert szerelmes volt, így a sereget választotta.
Tehetséges volt, azonban a II. világháború utáni tisztogatások áldozatává vált. Az Államvédelmi Osztály pressziójára 1947-ben 10 év börtönre ítélték háborús bűnök elkövetése miatt. Ebből 9 évet kényszerült rácsok mögött élni, mely legnagyobb részét a váci börtönben töltötte, ahol költő rabtársaival létrehozták a Füveskert-csoportot.
Olyan személyek tartoztak ebbe az irodalmi kompániába, mint az 1956-os forradalomban mártírhalált halt Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Béri Géza, vagy Tóth Bálint. Nevüket, a Füveskert-csoportot a börtön udvarán található zöld területről kapták.
Az irodalomtörténész felhívta rá a figyelmet, hogy az országban uralkodó elnyomás ellenére ezek a poéták a börtönben „szabadon” alkothattak, és Tollas Tibor is ekkor forrott igazi költővé.
Az előadó ezután versfelolvasással mutatta be a szerző művészetének jellemzőit: az élményköltészetet, a filozofikus szerelemköltészetet, a gyakorta visszatérő bibliai motívumokat, a forradalom alaptémáját, a hitet, vagy éppen a karácsonyt.
A költő 1956-ban kényszerült elhagyni az országot – Bécsen keresztül Münchenbe emigrált, ahol még az év december 1-jén a Füveskert-csoport egyik egykori tagjával megalapították a Nemzetőr című lapot, ami meghatározó szerepet töltött be az emigráns irodalmi életben.
Az 1997-ben, Münchenben elhunyt költőről egy, a szülőfalujából, Nagybarcáról érkezett csoport is megemlékezett. A Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány aktívan vigyázza a költő örökségét: emlékházat hoztak létre, és rendszeresen szavalóversenyt szerveznek műveiből.
Hétfő este a Borostyán kórus énekelt az egybegyűlteknek, többek között Tollas Tibor kedvenc dalát, miközben képeken keresztül bemutatták az alapítvány tevékenységét.
K. Cs.
Az 1956-os forradalom végét jelentő szovjet bevonulás évfordulóján arra a költőre emlékeztek az egybegyűltek, aki az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lap, a Nemzetőr alapítója és főszerkesztője volt.
Szakolczay Lajos Kecskési Tollas Tibor életéről elmondta, hogy két út állt a későbbi költő előtt fiatalkorában: vagy katona lesz, mint apja, vagy pedig pap – utóbbit nem vállalhatta, mert szerelmes volt, így a sereget választotta.
Tehetséges volt, azonban a II. világháború utáni tisztogatások áldozatává vált. Az Államvédelmi Osztály pressziójára 1947-ben 10 év börtönre ítélték háborús bűnök elkövetése miatt. Ebből 9 évet kényszerült rácsok mögött élni, mely legnagyobb részét a váci börtönben töltötte, ahol költő rabtársaival létrehozták a Füveskert-csoportot.
Olyan személyek tartoztak ebbe az irodalmi kompániába, mint az 1956-os forradalomban mártírhalált halt Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Béri Géza, vagy Tóth Bálint. Nevüket, a Füveskert-csoportot a börtön udvarán található zöld területről kapták.
Az irodalomtörténész felhívta rá a figyelmet, hogy az országban uralkodó elnyomás ellenére ezek a poéták a börtönben „szabadon” alkothattak, és Tollas Tibor is ekkor forrott igazi költővé.
Az előadó ezután versfelolvasással mutatta be a szerző művészetének jellemzőit: az élményköltészetet, a filozofikus szerelemköltészetet, a gyakorta visszatérő bibliai motívumokat, a forradalom alaptémáját, a hitet, vagy éppen a karácsonyt.
A költő 1956-ban kényszerült elhagyni az országot – Bécsen keresztül Münchenbe emigrált, ahol még az év december 1-jén a Füveskert-csoport egyik egykori tagjával megalapították a Nemzetőr című lapot, ami meghatározó szerepet töltött be az emigráns irodalmi életben.
Az 1997-ben, Münchenben elhunyt költőről egy, a szülőfalujából, Nagybarcáról érkezett csoport is megemlékezett. A Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány aktívan vigyázza a költő örökségét: emlékházat hoztak létre, és rendszeresen szavalóversenyt szerveznek műveiből.
Hétfő este a Borostyán kórus énekelt az egybegyűlteknek, többek között Tollas Tibor kedvenc dalát, miközben képeken keresztül bemutatták az alapítvány tevékenységét.
K. Cs.