Az idén 5. alkalommal rendezték meg az Idősügyi gálát, színházi keretek között – szintén a hagyományokhoz híven idén is kettős feladattal. Mint Varga-Somogyi Istvánné, a Miskolci Idősügyi Tanács társtitkára érdeklődésünkre elmondta, egyrészt nyitánya volt az egy hónapig tartó ingyenes –vagy nagyon méltányos térítéses – programoknak, másrészt ezzel a nívós rendezvénnyel zárult az Ezüst-Fürtök nyugdíjas versenysorozat, mely fél éven keresztül ének, tánc, hangszer, vers, versírás, kézműves kategóriában zajlott a miskolci nyugdíjasok között.
– A gálaműsor érdekessége, hogy idősek köszöntik ilyenkor idős társaikat. Idén is sikerült azonban több fiatalt megnyerni az ügynek, így a gálán is megvalósulhatott a generációk „együttérzése”. Ugyanakkor más programjainkon, a kirándulások, túrák, klubestek és mulatságok alkalmával is egyre több unoka vesz részt – árulta el Varga-Somogyi Istvánné.
Hozzátette, a gálaműsor összeszedettségéről, tartalmi, formai megoldásairól nagyon nagy elismerést kapnak mindenfelől.
– Hatalmas szervező munkát igényelt a közel 100 szereplő munkáját összehangolni, begyakorolni, és egy gondolatív, tematika mentén megszerkeszteni a műsort. Idén a tematika alapját az adta, hogy 190 évvel ezelőtt született nagy költőnk, Petőfi Sándor. Az idős szereplők – a legidősebb 92 éves volt – fegyelmezettséggel, munkával, lankadatlan szorgalommal hozták ki magukból a legjobbat. Ne feledjük, amatőr versenyzőkről beszélünk – tette hozzá.
A gálát aztán egy nem szokványos programmal folytatták, melynek során szintén csak Petőfire koncentráltak: egy kétnapos Petőfi-emléksétát szerveztek.
– Ahol valamilyen „petőfis” dolog fellelhető, vagy vele összekapcsolható, felkerestük. Mint ismert, Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon. Egyszer azon tűnődött el, hogy merre induljon tovább, ez ihlette a „Keresztúton állok” című versét, melyet mi is elszavaltunk az emlékséta során, a Villanyrendőrnél – mondta el Varga-Somogyi Istvánné.
A séta folytatásaként a Petőfi kollégiumban – a város első kollégiumában – kedvenc eledelét, a túrós csuszát pörkölttel kóstolták meg, majd a Városház téri emléktáblára kötöttek szalagot.
– Ezt követően pedig egyik társunk avasi pincéjében – a Petőfi soron – pár korty bort is ittunk. A Petőfi szobornál énekeltünk, virágot helyeztünk el. A Petőfi általános iskola diákjai almával, rövid műsorral várták csapatunkat. Itt mi is bekapcsolódtunk az éneklésbe, újabb tanúbizonyságát adva a generációk közötti összetartásnak. Már ismerősként fogadtak bennünket a Herman Ottó Múzeumban, ahol a „kosutbankós” hímzett textileket mutatott be Viszóczky Ilona etnográfus. Utolsó állomásunkon, a Petőfi könyvtárban Petőfiről hallgattunk legendákat, anekdotákat. Egyszóval: remek volt! – foglalta össze az emléksétán szerzett tapasztalatokat.
Összegzésképpen Varga-Somogyi Istvánné elmondta, örvendetes, hogy beindulni látszik az a régi törekvésük, hogy az „otthonülősebb”, kissé elmagányosodott időseket is megszólítsák programjaikkal és egyéb szolgáltatásaikkal – többek között hetente egyszer ügyfélfogadással.
– A szociális ellátó rendszerben élőkkel is élő kapcsolat van, ami az elmúlt 2-3 évben kezdődött és erősödött meg. Addig izoláltabb volt az idősekkel törődés a különböző szervezetek részéről. Az Időügyi Tanács kezdeményezésére őket is hívjuk és várjuk a városi „civil” programokra, és azt tapasztaljuk, hogy egyre többen jönnek és vesznek részt ezeken. Sőt! Egyre több bentlakásos idős ember felvételét kéri a „kinti” nyugdíjas klubokba – mondta. Emlékeztetett végül arra, hogy a miskolci önkormányzat kétszer nyerte el az „Idősbarát önkormányzat” címet.
– Ez kötelez. Az Idősügyi Tanács minden kezdeményezést felkarol, támogat, és lehetőségeinek függvényében meg is valósít – emelte ki Varga-Somogyi Istvánné.
Kujan I.
kezdőképünk az idei Idősügyi gálán készült, fotó: F. Kaderják Cs.
– A gálaműsor érdekessége, hogy idősek köszöntik ilyenkor idős társaikat. Idén is sikerült azonban több fiatalt megnyerni az ügynek, így a gálán is megvalósulhatott a generációk „együttérzése”. Ugyanakkor más programjainkon, a kirándulások, túrák, klubestek és mulatságok alkalmával is egyre több unoka vesz részt – árulta el Varga-Somogyi Istvánné.
Hozzátette, a gálaműsor összeszedettségéről, tartalmi, formai megoldásairól nagyon nagy elismerést kapnak mindenfelől.
– Hatalmas szervező munkát igényelt a közel 100 szereplő munkáját összehangolni, begyakorolni, és egy gondolatív, tematika mentén megszerkeszteni a műsort. Idén a tematika alapját az adta, hogy 190 évvel ezelőtt született nagy költőnk, Petőfi Sándor. Az idős szereplők – a legidősebb 92 éves volt – fegyelmezettséggel, munkával, lankadatlan szorgalommal hozták ki magukból a legjobbat. Ne feledjük, amatőr versenyzőkről beszélünk – tette hozzá.
A gálát aztán egy nem szokványos programmal folytatták, melynek során szintén csak Petőfire koncentráltak: egy kétnapos Petőfi-emléksétát szerveztek.
– Ahol valamilyen „petőfis” dolog fellelhető, vagy vele összekapcsolható, felkerestük. Mint ismert, Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon. Egyszer azon tűnődött el, hogy merre induljon tovább, ez ihlette a „Keresztúton állok” című versét, melyet mi is elszavaltunk az emlékséta során, a Villanyrendőrnél – mondta el Varga-Somogyi Istvánné.
A séta folytatásaként a Petőfi kollégiumban – a város első kollégiumában – kedvenc eledelét, a túrós csuszát pörkölttel kóstolták meg, majd a Városház téri emléktáblára kötöttek szalagot.
– Ezt követően pedig egyik társunk avasi pincéjében – a Petőfi soron – pár korty bort is ittunk. A Petőfi szobornál énekeltünk, virágot helyeztünk el. A Petőfi általános iskola diákjai almával, rövid műsorral várták csapatunkat. Itt mi is bekapcsolódtunk az éneklésbe, újabb tanúbizonyságát adva a generációk közötti összetartásnak. Már ismerősként fogadtak bennünket a Herman Ottó Múzeumban, ahol a „kosutbankós” hímzett textileket mutatott be Viszóczky Ilona etnográfus. Utolsó állomásunkon, a Petőfi könyvtárban Petőfiről hallgattunk legendákat, anekdotákat. Egyszóval: remek volt! – foglalta össze az emléksétán szerzett tapasztalatokat.
Összegzésképpen Varga-Somogyi Istvánné elmondta, örvendetes, hogy beindulni látszik az a régi törekvésük, hogy az „otthonülősebb”, kissé elmagányosodott időseket is megszólítsák programjaikkal és egyéb szolgáltatásaikkal – többek között hetente egyszer ügyfélfogadással.
– A szociális ellátó rendszerben élőkkel is élő kapcsolat van, ami az elmúlt 2-3 évben kezdődött és erősödött meg. Addig izoláltabb volt az idősekkel törődés a különböző szervezetek részéről. Az Időügyi Tanács kezdeményezésére őket is hívjuk és várjuk a városi „civil” programokra, és azt tapasztaljuk, hogy egyre többen jönnek és vesznek részt ezeken. Sőt! Egyre több bentlakásos idős ember felvételét kéri a „kinti” nyugdíjas klubokba – mondta. Emlékeztetett végül arra, hogy a miskolci önkormányzat kétszer nyerte el az „Idősbarát önkormányzat” címet.
– Ez kötelez. Az Idősügyi Tanács minden kezdeményezést felkarol, támogat, és lehetőségeinek függvényében meg is valósít – emelte ki Varga-Somogyi Istvánné.
Kujan I.
kezdőképünk az idei Idősügyi gálán készült, fotó: F. Kaderják Cs.