– Miskolcon viszonylag fiatal műfaj még a slam poetry, de gyorsan fejlődik…
– Igen. Áprilisban volt az első verseny, ami nagyon fontos esemény volt. Én már régóta ismertem a slam poetry műfaját, de nincs lehetőségem a fővárosba utazgatni, így nagyon örültem, hogy Barcsai Laci, illetve a romkocsma jóvoltából már itt is elérhetővé vált. Havonta mennek a versenyek. Kialakult egy erős, 6-7 tagból álló fix csapat, sok játékos dolgot csinálunk. Vannak nyolcszavas versenyek is. Azt szeretnénk elérni, hogy minél változatosabb mezőny legyen, folyamatosan érkezzenek az új arcok. Szerencsére ez jól halad.
– Régóta kerested a lehetőséget. Mit jelent számodra a slam poetry?
– Szabadságot. Kötetlenséget. Bármiről, bármilyen stílusban beszélhetek. Lehetek trágár, ha annak helye és súlya van. Lehet gondolkozni, és bármi belefér, amit gondolok. Számomra fontos az írás. Tizenkét éves korom óta foglalkozom rap zenével. Az irodalmi szöveg számomra kiemelt jelentőséggel bír, legyen bármilyen műfaj. Nagyon szeretem Örkényt, József Attilát, Ady Endrét, Csáth Gézát, Nagy Lászlót. A nyugatosok nagyrészét, Babits pedig a legnagyobb kedvencem.
– A slam poetry egy lépés a költővé válás felé?
– Az, hogy valaki költővé válik, mindig utólag derül ki. Az utókor dönti el, nem én. Az embernek azért kell írni, mert jólesik. Azért, hogy gondolatokat adjon át, vagy segítsen saját magán. Az én szövegeim rajtam segítenek. Az írással kiadhatok magamból valamit, ami nem tetszik. Legyen szó párkapcsolatról, családról, társadalmi rétegekről.
– Témáid is ezek körül forognak?
– Részei. Valójában mindenről beszélek, ami körülvesz. Ezt a rapből hoztam át. Arról szólok, ami felvidít vagy megbotránkoztat. Esetemben jellemző a letargikus hangulat és az önirónia. Amolyan sírva vigadó ember vagyok.
– Az országos döntőben miről beszélsz majd?
– Még nincs meg a budapesti versenyre a szövegem. A legtöbb írásom ihletett állapotban készül. Meglátok valamit, és megírom. Ebben az esetben is ez lesz, mert nincs kötött téma. Olyat szeretnék feltenni a színpadra, ami új, más. A miskolci fordulóból is ez vitt tovább. Olyannal foglalkoztam, amivel más még nem. Istent mint embert ábrázoltam, akivel minden nap találkozunk. Emberen, magunkon kérünk számon dolgokat.
– Rapzenészként fontos számodra a zene a slam esetében is?
– Nem feltétlenül fontos, de a zene hangulatfestő. A múltban is számos dolgot zenével adtak el, például a reneszánszban. Zenével könnyebb hatást elérni.
– Mit szeretnél elérni Budapesten, a döntőben?
– Szeretném, szeretnénk Mátéval feltenni Miskolcot a slam térképére.
Kiss Judit
– Igen. Áprilisban volt az első verseny, ami nagyon fontos esemény volt. Én már régóta ismertem a slam poetry műfaját, de nincs lehetőségem a fővárosba utazgatni, így nagyon örültem, hogy Barcsai Laci, illetve a romkocsma jóvoltából már itt is elérhetővé vált. Havonta mennek a versenyek. Kialakult egy erős, 6-7 tagból álló fix csapat, sok játékos dolgot csinálunk. Vannak nyolcszavas versenyek is. Azt szeretnénk elérni, hogy minél változatosabb mezőny legyen, folyamatosan érkezzenek az új arcok. Szerencsére ez jól halad.
– Régóta kerested a lehetőséget. Mit jelent számodra a slam poetry?– Szabadságot. Kötetlenséget. Bármiről, bármilyen stílusban beszélhetek. Lehetek trágár, ha annak helye és súlya van. Lehet gondolkozni, és bármi belefér, amit gondolok. Számomra fontos az írás. Tizenkét éves korom óta foglalkozom rap zenével. Az irodalmi szöveg számomra kiemelt jelentőséggel bír, legyen bármilyen műfaj. Nagyon szeretem Örkényt, József Attilát, Ady Endrét, Csáth Gézát, Nagy Lászlót. A nyugatosok nagyrészét, Babits pedig a legnagyobb kedvencem.
– A slam poetry egy lépés a költővé válás felé?
– Az, hogy valaki költővé válik, mindig utólag derül ki. Az utókor dönti el, nem én. Az embernek azért kell írni, mert jólesik. Azért, hogy gondolatokat adjon át, vagy segítsen saját magán. Az én szövegeim rajtam segítenek. Az írással kiadhatok magamból valamit, ami nem tetszik. Legyen szó párkapcsolatról, családról, társadalmi rétegekről.
– Témáid is ezek körül forognak?
– Részei. Valójában mindenről beszélek, ami körülvesz. Ezt a rapből hoztam át. Arról szólok, ami felvidít vagy megbotránkoztat. Esetemben jellemző a letargikus hangulat és az önirónia. Amolyan sírva vigadó ember vagyok.
– Az országos döntőben miről beszélsz majd?
– Még nincs meg a budapesti versenyre a szövegem. A legtöbb írásom ihletett állapotban készül. Meglátok valamit, és megírom. Ebben az esetben is ez lesz, mert nincs kötött téma. Olyat szeretnék feltenni a színpadra, ami új, más. A miskolci fordulóból is ez vitt tovább. Olyannal foglalkoztam, amivel más még nem. Istent mint embert ábrázoltam, akivel minden nap találkozunk. Emberen, magunkon kérünk számon dolgokat.
– Rapzenészként fontos számodra a zene a slam esetében is?
– Nem feltétlenül fontos, de a zene hangulatfestő. A múltban is számos dolgot zenével adtak el, például a reneszánszban. Zenével könnyebb hatást elérni.
– Mit szeretnél elérni Budapesten, a döntőben?
– Szeretném, szeretnénk Mátéval feltenni Miskolcot a slam térképére.
Kiss Judit