A múzeum nemcsak a tárgyak bemutatásának, de egyre inkább a történelmi élmények szerzésének helyszíne is, és a Herman Ottó Múzeum nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyerekek körében ez mindenképp így legyen. Múzeumpedagógia programjuk keretében most nemcsak az Isten katonái és a Rejtélyes várak nyomában című kiállításukra várják a diákokat, de azokhoz, akik jelentkeztek, maguk is elvisznek egy kiállítást és egy érdekes régészeti előadást.
Most a selyemréti iskolában állnak a tablók, amelyek képregényes formában mutatják be a régész munkáját, csütörtökön pedig Koós Judit régész szolgáltatott ehhez érdekes adalékokat. Az ugyanis például nem feltétlenül világos a laikus szemlélőnek, hogy miért fontos a régész számára néhány lyuk a földben – amint azt egy fotó tanúsítja. A selyemréti iskolások előtt viszont Koós Judit felfedte a titkot, a nagyon egyszerű összefüggéseket, amelyek megfejtéséhez viszont már komoly tudás kell.
Jelen esetben ez röviden a következő: az őskőkori házaknál fa oszlopok köré rakták az agyaggal tapasztott fonott sövényfalat, a tetőt is ágakkal, levelekkel borították. Ám volt egy komoly probléma, ami a „régészek szerencséje”: a szabadtűzből kipattanó szikrák miatt ezek a házak könnyen leégtek. A tűzben az agyag olyan kemény lett, mint a szikla – a fa cölöp kiégett, de a lyukak megmaradtak, és a hozzáértőknek elárulják, milyen volt a ház alaprajza.
A diákok a számos felfedett „titok” és a bemutatott leletmásolatok által nemcsak a régészek munkájáról kaptak hiteles képet, de sok-sok érdekes információt is begyűjthettek egy korról, ami eddig talán csak néhány szikár sor volt számukra a tankönyvben. Az élményszerzést pedig a múzeum Isten katonái és Rejtélyes várak nyomában című tárlatán folytathatják, betekintve többek között abba, hogy egy más korból, a középkori várépítészet idejéből származó leletek milyen tényekre világítanak rá.
Ezeket a tárlatokat eleve úgy építették fel, hogy a múzeumpedagógia programokon kívül is közvetlen élményéket szerezhessenek a gyerekek és felnőttek – megtapogatva a korabeli fegyverek hű másolatait, felmászva egy huszita hadiszekérre, vagy éppen magukra öltve a harcosok fegyverzetét.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs.
Most a selyemréti iskolában állnak a tablók, amelyek képregényes formában mutatják be a régész munkáját, csütörtökön pedig Koós Judit régész szolgáltatott ehhez érdekes adalékokat. Az ugyanis például nem feltétlenül világos a laikus szemlélőnek, hogy miért fontos a régész számára néhány lyuk a földben – amint azt egy fotó tanúsítja. A selyemréti iskolások előtt viszont Koós Judit felfedte a titkot, a nagyon egyszerű összefüggéseket, amelyek megfejtéséhez viszont már komoly tudás kell.
Jelen esetben ez röviden a következő: az őskőkori házaknál fa oszlopok köré rakták az agyaggal tapasztott fonott sövényfalat, a tetőt is ágakkal, levelekkel borították. Ám volt egy komoly probléma, ami a „régészek szerencséje”: a szabadtűzből kipattanó szikrák miatt ezek a házak könnyen leégtek. A tűzben az agyag olyan kemény lett, mint a szikla – a fa cölöp kiégett, de a lyukak megmaradtak, és a hozzáértőknek elárulják, milyen volt a ház alaprajza.
A diákok a számos felfedett „titok” és a bemutatott leletmásolatok által nemcsak a régészek munkájáról kaptak hiteles képet, de sok-sok érdekes információt is begyűjthettek egy korról, ami eddig talán csak néhány szikár sor volt számukra a tankönyvben. Az élményszerzést pedig a múzeum Isten katonái és Rejtélyes várak nyomában című tárlatán folytathatják, betekintve többek között abba, hogy egy más korból, a középkori várépítészet idejéből származó leletek milyen tényekre világítanak rá.
Ezeket a tárlatokat eleve úgy építették fel, hogy a múzeumpedagógia programokon kívül is közvetlen élményéket szerezhessenek a gyerekek és felnőttek – megtapogatva a korabeli fegyverek hű másolatait, felmászva egy huszita hadiszekérre, vagy éppen magukra öltve a harcosok fegyverzetét.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs.