Magamnak is ős és idegen címmel nyitották meg azt a kiállítást, amely Demeter István festményeit mutatja be, s Haris László azon fotóit tárja a néző elé, amelyeket a festményekkel kapcsolatban készített.
A megnyitón, mint elhangzott, Demeter István katolikus lelkipásztor volt, aki úgy érezte, világi képeket szeretne festeni.
Élete utolsó két évtizedében Sajószentpéteren teljesített szolgálatot. Haris Lászlóval való kapcsolata a ’70-es évekre datálódik, s rendre visszatért Demeter festményeinek fotografikus értelmezéséhez – a fotóművész személyesen is jelen volt a tárlat megnyitóján.
A kiállítást Hushegyi Gábor művészettörténész, a Budapesti Szlovák Intézet igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, számára is kiemelkedő a kiállítás, hiszen egy olyan festőművészről van szó, akit személyesen nem ismerhetett.
– Nagyon örülök, hogy Haris László személyében van itt velünk egy közvetítő, aki sok értelmezési kérdést old meg számomra – mondta.
Kiemelte, a tárlat anyagát már tavasszal látta egy másik városban, annak a kiállításnak is Bán András volt a kurátora.
– A tárlat végre helyére rakja Demeter Istvánt a képzőművészetben. A II. világháború utáni magyar képzőművészet történetében. Egyetértek Bán András megfogalmazásával: korszerű, időt álló az a művészet, amit Demeter István letett az asztalra. Nehéz elválasztani az életműtől azt a tényt, hogy egy római katolikus papról beszélünk. Ezt azonban el kell felejtenünk. Azok közé a művészek közé tartozik, akik ugyan képzőművészeti képzésben nem részesültek, részesülhettek, ugyanakkor mégis alkotó művésszé vált. Anyaghasználata, eszközhasználata, kézírása, kompozíciói arról árulkodnak, hogy valahonnan mélyről ősi képességet hozott felszínre – emelte ki Hushegyi Gábor.
Demeter István a keresés útján haladt. A festményeiből és Haris László fotografikus értelmezésének eredményeiből nyíló tárlat január 14-ig tekinthető meg a Miskolci Galériában.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.
A megnyitón, mint elhangzott, Demeter István katolikus lelkipásztor volt, aki úgy érezte, világi képeket szeretne festeni.
Élete utolsó két évtizedében Sajószentpéteren teljesített szolgálatot. Haris Lászlóval való kapcsolata a ’70-es évekre datálódik, s rendre visszatért Demeter festményeinek fotografikus értelmezéséhez – a fotóművész személyesen is jelen volt a tárlat megnyitóján.
A kiállítást Hushegyi Gábor művészettörténész, a Budapesti Szlovák Intézet igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, számára is kiemelkedő a kiállítás, hiszen egy olyan festőművészről van szó, akit személyesen nem ismerhetett.
– Nagyon örülök, hogy Haris László személyében van itt velünk egy közvetítő, aki sok értelmezési kérdést old meg számomra – mondta.
Kiemelte, a tárlat anyagát már tavasszal látta egy másik városban, annak a kiállításnak is Bán András volt a kurátora.
– A tárlat végre helyére rakja Demeter Istvánt a képzőművészetben. A II. világháború utáni magyar képzőművészet történetében. Egyetértek Bán András megfogalmazásával: korszerű, időt álló az a művészet, amit Demeter István letett az asztalra. Nehéz elválasztani az életműtől azt a tényt, hogy egy római katolikus papról beszélünk. Ezt azonban el kell felejtenünk. Azok közé a művészek közé tartozik, akik ugyan képzőművészeti képzésben nem részesültek, részesülhettek, ugyanakkor mégis alkotó művésszé vált. Anyaghasználata, eszközhasználata, kézírása, kompozíciói arról árulkodnak, hogy valahonnan mélyről ősi képességet hozott felszínre – emelte ki Hushegyi Gábor.
Demeter István a keresés útján haladt. A festményeiből és Haris László fotografikus értelmezésének eredményeiből nyíló tárlat január 14-ig tekinthető meg a Miskolci Galériában.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.