Havasi Béla építtető a koszorúzással és megemlékezéssel egybekötött emléktábla-avatáson elmondta, „az irodalmárok és történészek számára jelentős esemény a mai”.
– Tisztelettel adózunk a cseh széppróza megteremtőjeként számon tartott írónő emlékének – mondta. Mint ismertette, barátai és ismeretségi körének tagjai támogatták azon kezdeményezését, hogy Miskolcon emléket állítsanak Bo¾ena Nìmcovának, aki a XIX. század közepén maga is járt városunkban. Az emléktábla avatását a Bohemia Baráti Kör is támogatta.
Az eseményen Molnár Éva, a baráti kör ügyvivője ismertette néhány mondatban a cseh írónő életútját, és kiemelte munkásságának legjelentősebb állomásait is. Megtudtuk, a cseh irodalom egyik büszkesége Barbora Panklová néven született. Az egyszerű falusi nagyanyó, Magdaléna Novotná és a gyermekkori derűs idill egész életére, gondolkodására meghatározó hatással volt. 1837-ben, 17 éves korában férjhez adták egy jóval idősebb pénzügyőrhöz, a házasságból négy gyermek született. A felesége irodalmi érdeklődését nem különösebben méltányoló férjet hazafias érzelmei miatt gyakran helyezték át az országban.
Eleinte németül írogatott, de a cseh irodalom is vonzotta, főleg a nemzeti érzést, öntudatot közvetítő művek. 1842-ben Prágába került a család, ahol megismerkedett a nemzetébresztőkkel, írókkal, költőkkel, orvosokkal, akik lelkesen fogadták társaságukba a bájos, természetes tehetségű fiatalasszonyt, és támogatták versei, meséi, elbeszélései, útleírásai megjelenését. Három év múlva azonban Prágából is menniük kellett.
A korábban hallott népmeséket feldolgozta és újraalkotva, majd ezeket 1845-47-ben összegyűjtve Népi mesék és mondák címmel, Bo¾ena Nìmcová néven jelentette meg őket. Irodalmi sikere meggyőzte, hogy jó úton halad, amikor a népmesekincset irodalmi alkotássá emeli, megörökítve népe életét, szolgálva nemzeti öntudatra ébredését és szabadságvágyát.
Nìmcová többször meglátogatta férjét előbb Miskolcon, majd Balassagyarmaton, itteni utazásait több leírásban is megörökítette. Főműve azonban az 1855-ben kiadott Nagyanyó, mely azóta mind a cseh, mind a világirodalomban alapművé, nemzedékek olvasmányává vált. A kisemberek hétköznapi hősiességének megörökítésével, elbeszélő művészetével hagyományt teremtett, amit olyan világhírű írók folytattak, mint például Jan Neruda, Karel Capek, vagy éppen Bohumil Hrabal.
A rövid köszöntő beszédeket követően lerántották a cseh nemzeti színű leplet az emléktábláról, majd elhelyezték az emlékezés és a kegyelet koszorúit a jelen lévő civil szervezetek tagjai és magánszemélyek.
K. I.
fotó: F. K. Cs.
– Tisztelettel adózunk a cseh széppróza megteremtőjeként számon tartott írónő emlékének – mondta. Mint ismertette, barátai és ismeretségi körének tagjai támogatták azon kezdeményezését, hogy Miskolcon emléket állítsanak Bo¾ena Nìmcovának, aki a XIX. század közepén maga is járt városunkban. Az emléktábla avatását a Bohemia Baráti Kör is támogatta.
Az eseményen Molnár Éva, a baráti kör ügyvivője ismertette néhány mondatban a cseh írónő életútját, és kiemelte munkásságának legjelentősebb állomásait is. Megtudtuk, a cseh irodalom egyik büszkesége Barbora Panklová néven született. Az egyszerű falusi nagyanyó, Magdaléna Novotná és a gyermekkori derűs idill egész életére, gondolkodására meghatározó hatással volt. 1837-ben, 17 éves korában férjhez adták egy jóval idősebb pénzügyőrhöz, a házasságból négy gyermek született. A felesége irodalmi érdeklődését nem különösebben méltányoló férjet hazafias érzelmei miatt gyakran helyezték át az országban.
Eleinte németül írogatott, de a cseh irodalom is vonzotta, főleg a nemzeti érzést, öntudatot közvetítő művek. 1842-ben Prágába került a család, ahol megismerkedett a nemzetébresztőkkel, írókkal, költőkkel, orvosokkal, akik lelkesen fogadták társaságukba a bájos, természetes tehetségű fiatalasszonyt, és támogatták versei, meséi, elbeszélései, útleírásai megjelenését. Három év múlva azonban Prágából is menniük kellett.
A korábban hallott népmeséket feldolgozta és újraalkotva, majd ezeket 1845-47-ben összegyűjtve Népi mesék és mondák címmel, Bo¾ena Nìmcová néven jelentette meg őket. Irodalmi sikere meggyőzte, hogy jó úton halad, amikor a népmesekincset irodalmi alkotássá emeli, megörökítve népe életét, szolgálva nemzeti öntudatra ébredését és szabadságvágyát.
Nìmcová többször meglátogatta férjét előbb Miskolcon, majd Balassagyarmaton, itteni utazásait több leírásban is megörökítette. Főműve azonban az 1855-ben kiadott Nagyanyó, mely azóta mind a cseh, mind a világirodalomban alapművé, nemzedékek olvasmányává vált. A kisemberek hétköznapi hősiességének megörökítésével, elbeszélő művészetével hagyományt teremtett, amit olyan világhírű írók folytattak, mint például Jan Neruda, Karel Capek, vagy éppen Bohumil Hrabal.
A rövid köszöntő beszédeket követően lerántották a cseh nemzeti színű leplet az emléktábláról, majd elhelyezték az emlékezés és a kegyelet koszorúit a jelen lévő civil szervezetek tagjai és magánszemélyek.
K. I.
fotó: F. K. Cs.