A Miskolc Város Kultúrájáért Közalapítvány célja olyan beszélgető esték szervezése, ahol a közösséget és a várost érintő témák kerülnek terítékre. A tervek között szerepel ilyenként a zene, vagy a színház feldolgozása, de első alkalomként Rostás László, Miskolc főépítésze mutatta be a város építészeti arculatát szerdán.
Elmondta, hogy a szocializmus sajnálatos építészetei jegyeit máig magán hordozza a város, azonban bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen létezett például egy rendezési terv, ami a belváros extrém átépítését vonta volna maga után. Ez azonban – szerencsére – meghiúsult, mert megvalósításához nem álltak rendelkezésre a kellő források.
Több napi szintű gonddal küszködik a város, a főépítész azonban felhívta rá a figyelmet, hogy ezeket házon belül kell megoldanunk, mert ha kifelé panaszkodunk, akkor ezeket a rossz híreket fogja meghallani mindenki más is.
Márpedig Miskolcnak mindig is voltak, és vannak is értékei. Egy korai, az 1920-30-as évekből származó képeslap segítségével szemléltette ezt kezdésként Rostás László. Az üdvözlőlap szerint 63000 fő a város lakossága akkoriban, listázza a különlegességeket, amik itt várják a lakókat és a látogatókat.
Többek közt itt vannak az avasi borospincék, amik a főépítész elmondása szerint bizonyítottan az 1500-as évekből erednek, hiszen erről árulkodnak a pici, gótikus stílusú tégláik. A gömöri szőlőkből itt tárolták a bort, és amikor a török felgyújtották a várost, nagyobb gondot jelentett, hogy széthordták az itt tárolt tokaji aszút, mint maga a tény, hogy leégett a város.
A lap megemlíti, hogy vannak itt iskolák (63000 lakosra 30 elemi és 22 középfokú!), gőzfürdő, kamarák, gyárak, és fejlett ipari.
Egy ponton a „magyar Ruhr-vidék központjának” aposztrofálja Miskolcot a régi szöveg, majd tovább sorolja különlegességeit: a villamost, a vasutat, a várat, a Hámori tavat, a cseppkőbarlangot, és a fürdőhelyeket.
Összefoglalva: közel 100 évvel ezelőtt a város már olyan adottságokkal rendelkezett, amik miatt bárki örömmel látogathatott ide.
Újabb képeslapok következtek ezután, azonban ezek már az utópisztikus jövőelképzeléseket részletezték. A „Miskolc 100 év múlva” című, 1800-as évek végén készült képeslap a Széchenyi utcát ábrázolja, rajta a bevezetett Szinva patakkal, és repkedő léghajókkal.
Utóbbiak az „Avas 100 év múlva” elképzeléseiben is visszaköszönnek, egy léghajó állomással egyetemben, aminek megépítésére, mint Rostás Lászlótól megtudtuk, még tanulmányterv is készült. Ezen kívül fogaskerekű vitte volna fel az embereket, citadella épült volna a tetején, alatta pedig alagút szelte volna az utakat.
A főépítész kihangsúlyozta, hogy ezek a szürreális elképzelések jól mutatják, hogy „megfelelő jövőképre és álmokra van szükségünk”.
Miskolc a Kárpát-medencében roppant előnyös geopolitikai pozícióban helyezkedik el. Földrajzilag – Debrecen mellett – kapcsolatot jelent a Felvidékkel, Gömör térséggel. A Gömöri Pályaudvart sem véletlenül nevezik úgy, ahogy, hiszen vasútvonalat jelentett a területhez.
Egy másik vasúti különlegesség, hogy az első világháború előtt közvetlen vonal kötötte össze Diósgyőrt és a horvátországi Fiumét. A főépítész felhívta rá a figyelmet, hogy ez az összeköttetés akár még ma is járható lenne, csupán el kellene indítani egy járatot.
Mindez azt jelenti, hogy „a geopolitikai helyzetünk ezer évre előnyös helyzetbe tesz minket”.
Miskolc és környéke turisztikai adottságokban sem szűkölködik. A Csorba tavon élénk vízisport-élet van, és közelmúltban világbajnoki címet szerzett evezős edzett rajta – ezt sokan nem is tudják, mint mondta Rostás László.
Ott van Miskolc-Tapolca, olyan radioaktív víz található, amit könnyen gyógyvízzé lehetne alakítani, csak az európai uniós normák miatt nem nevezhetnénk ennek.
Emellett van nekünk Lillafüredünk, ahol most épült meg a függőkert, a már említett Csorba-tó, vagy a sétálóutca. Ökoturizmus szempontjából nem elhanyagolható a tény, hogy a város lakossága főként karszt vizet iszik, ami ráadásul az egyik legjobb minőségű ivóvizet eredményezi az országban.
Rostás László ezután a közelmúltban megtalált Miskolc Nemzetség templomára terelte át a szót. A bencés templomot már korábban feltárták a régészek, azonban a rotunda, ami a város névadójának sírját is tartalmazza, nem rég került felszínre.
Ezzel egy „olyan örökséget kapott a város, ami a település névadójához köthető”, ez pedig bárhol a világon különlegesség számba megy.
Miskolc közlekedési hálózatáról is szólt a főépítész. Elmondta, kell a helyesen kidolgozott szerkezet, hogy a város ne duguljon be, „fellélegezhessen”. Ennek érdekében számos terv van életben. szeretnének olyan elvezető utakat építeni, amik lehetővé tennék, hogy az átmenő forgalom ne a városon haladjon keresztül, és a mostani torlódás és telítettség megszüntethető lenne: erre példa az északi tehermentesítő, amit „ötven éve meg kellene már építeni”.
Hozzátette, ha 2015-re elkészülnének a tervek, akkor bizonyos részei már a 2014-20-as tervezési időszakban megépülhetnének.
Külön fejezetet kapott az előadásban az Avasi lakótelep, ami a Vasgyár miatt épült meg ott, ahol, hogy a munkásoknak legyen hol lakniuk. Éppen ezért, a kettő sorsa összefügg, és problémáik nem számolhatóak fel egymástól függetlenül.
A gyár területén is létezett egy lakótelep, amit „Vasgyári Gyarmatnak” hívtak, és 1890-es megépülésekor az ország egyik legmodernebb lakónegyede volt. Volt itt kultúrház, minden felekezetnek saját temploma, teniszpálya, és gyógyszertár is.
A rendezési tervben olyan elemek szerepelnek, mint az új nyomvonalak és utcák létrehozása, hiszen „amíg egy monolitikus tömb, addig nem rendezhető” a terület.
Végezetül a Szent István térre, Miskolc tervezett főterére esett a szó. Rostás László elmondta, hogy jelenleg mint park működik, és nem mint városi tér. Ezért a cél kettős: egyfelől egy olyan övezet létrehozása, ahol akár komoly rendezvényeket is tarthatna Miskolc, másfelől pedig egy olyan rendszer kiépítése, ami összeköti a város abszolút pontjait.
Tervek már most is léteznek, azonban a főépítész kihangsúlyozta, hogy ezek „lehetőség, és nem fix”.
Többek közt szeretnék, ha a főtéren megjelennének a város jellegzetességei. Ennek megfelelően, Tapolcára utalandó, lenne egy tó. Lillafüred után függőkert, illetve egy vízfüggöny, amire kivetítenének, az Õskohó pedig egy hasonló toronnyal képviseltetné magát.
Az egykori Erzsébet fürdő is megújulna, és visszakapná régi funkcióját – a Gellért fürdőhöz hasonló belső térrel, a tetejére pedig egy üveg fenekű, szabadtéri medence kerülne.
Zárszóként elmondta Rostás László, hogy „van potenciál a városban, csak álmodni kell tudni, és menni vele tovább”.
Kép és szöveg: Király Cs.
Elmondta, hogy a szocializmus sajnálatos építészetei jegyeit máig magán hordozza a város, azonban bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen létezett például egy rendezési terv, ami a belváros extrém átépítését vonta volna maga után. Ez azonban – szerencsére – meghiúsult, mert megvalósításához nem álltak rendelkezésre a kellő források.
Több napi szintű gonddal küszködik a város, a főépítész azonban felhívta rá a figyelmet, hogy ezeket házon belül kell megoldanunk, mert ha kifelé panaszkodunk, akkor ezeket a rossz híreket fogja meghallani mindenki más is.
Márpedig Miskolcnak mindig is voltak, és vannak is értékei. Egy korai, az 1920-30-as évekből származó képeslap segítségével szemléltette ezt kezdésként Rostás László. Az üdvözlőlap szerint 63000 fő a város lakossága akkoriban, listázza a különlegességeket, amik itt várják a lakókat és a látogatókat.
Többek közt itt vannak az avasi borospincék, amik a főépítész elmondása szerint bizonyítottan az 1500-as évekből erednek, hiszen erről árulkodnak a pici, gótikus stílusú tégláik. A gömöri szőlőkből itt tárolták a bort, és amikor a török felgyújtották a várost, nagyobb gondot jelentett, hogy széthordták az itt tárolt tokaji aszút, mint maga a tény, hogy leégett a város.
A lap megemlíti, hogy vannak itt iskolák (63000 lakosra 30 elemi és 22 középfokú!), gőzfürdő, kamarák, gyárak, és fejlett ipari.
Egy ponton a „magyar Ruhr-vidék központjának” aposztrofálja Miskolcot a régi szöveg, majd tovább sorolja különlegességeit: a villamost, a vasutat, a várat, a Hámori tavat, a cseppkőbarlangot, és a fürdőhelyeket.
Összefoglalva: közel 100 évvel ezelőtt a város már olyan adottságokkal rendelkezett, amik miatt bárki örömmel látogathatott ide.
Újabb képeslapok következtek ezután, azonban ezek már az utópisztikus jövőelképzeléseket részletezték. A „Miskolc 100 év múlva” című, 1800-as évek végén készült képeslap a Széchenyi utcát ábrázolja, rajta a bevezetett Szinva patakkal, és repkedő léghajókkal.
Utóbbiak az „Avas 100 év múlva” elképzeléseiben is visszaköszönnek, egy léghajó állomással egyetemben, aminek megépítésére, mint Rostás Lászlótól megtudtuk, még tanulmányterv is készült. Ezen kívül fogaskerekű vitte volna fel az embereket, citadella épült volna a tetején, alatta pedig alagút szelte volna az utakat.
A főépítész kihangsúlyozta, hogy ezek a szürreális elképzelések jól mutatják, hogy „megfelelő jövőképre és álmokra van szükségünk”.
Miskolc a Kárpát-medencében roppant előnyös geopolitikai pozícióban helyezkedik el. Földrajzilag – Debrecen mellett – kapcsolatot jelent a Felvidékkel, Gömör térséggel. A Gömöri Pályaudvart sem véletlenül nevezik úgy, ahogy, hiszen vasútvonalat jelentett a területhez.
Egy másik vasúti különlegesség, hogy az első világháború előtt közvetlen vonal kötötte össze Diósgyőrt és a horvátországi Fiumét. A főépítész felhívta rá a figyelmet, hogy ez az összeköttetés akár még ma is járható lenne, csupán el kellene indítani egy járatot.
Mindez azt jelenti, hogy „a geopolitikai helyzetünk ezer évre előnyös helyzetbe tesz minket”.
Miskolc és környéke turisztikai adottságokban sem szűkölködik. A Csorba tavon élénk vízisport-élet van, és közelmúltban világbajnoki címet szerzett evezős edzett rajta – ezt sokan nem is tudják, mint mondta Rostás László.
Ott van Miskolc-Tapolca, olyan radioaktív víz található, amit könnyen gyógyvízzé lehetne alakítani, csak az európai uniós normák miatt nem nevezhetnénk ennek.
Emellett van nekünk Lillafüredünk, ahol most épült meg a függőkert, a már említett Csorba-tó, vagy a sétálóutca. Ökoturizmus szempontjából nem elhanyagolható a tény, hogy a város lakossága főként karszt vizet iszik, ami ráadásul az egyik legjobb minőségű ivóvizet eredményezi az országban.
Rostás László ezután a közelmúltban megtalált Miskolc Nemzetség templomára terelte át a szót. A bencés templomot már korábban feltárták a régészek, azonban a rotunda, ami a város névadójának sírját is tartalmazza, nem rég került felszínre.
Ezzel egy „olyan örökséget kapott a város, ami a település névadójához köthető”, ez pedig bárhol a világon különlegesség számba megy.
Miskolc közlekedési hálózatáról is szólt a főépítész. Elmondta, kell a helyesen kidolgozott szerkezet, hogy a város ne duguljon be, „fellélegezhessen”. Ennek érdekében számos terv van életben. szeretnének olyan elvezető utakat építeni, amik lehetővé tennék, hogy az átmenő forgalom ne a városon haladjon keresztül, és a mostani torlódás és telítettség megszüntethető lenne: erre példa az északi tehermentesítő, amit „ötven éve meg kellene már építeni”.
Hozzátette, ha 2015-re elkészülnének a tervek, akkor bizonyos részei már a 2014-20-as tervezési időszakban megépülhetnének.
Külön fejezetet kapott az előadásban az Avasi lakótelep, ami a Vasgyár miatt épült meg ott, ahol, hogy a munkásoknak legyen hol lakniuk. Éppen ezért, a kettő sorsa összefügg, és problémáik nem számolhatóak fel egymástól függetlenül.
A gyár területén is létezett egy lakótelep, amit „Vasgyári Gyarmatnak” hívtak, és 1890-es megépülésekor az ország egyik legmodernebb lakónegyede volt. Volt itt kultúrház, minden felekezetnek saját temploma, teniszpálya, és gyógyszertár is.
A rendezési tervben olyan elemek szerepelnek, mint az új nyomvonalak és utcák létrehozása, hiszen „amíg egy monolitikus tömb, addig nem rendezhető” a terület.
Végezetül a Szent István térre, Miskolc tervezett főterére esett a szó. Rostás László elmondta, hogy jelenleg mint park működik, és nem mint városi tér. Ezért a cél kettős: egyfelől egy olyan övezet létrehozása, ahol akár komoly rendezvényeket is tarthatna Miskolc, másfelől pedig egy olyan rendszer kiépítése, ami összeköti a város abszolút pontjait.
Tervek már most is léteznek, azonban a főépítész kihangsúlyozta, hogy ezek „lehetőség, és nem fix”.
Többek közt szeretnék, ha a főtéren megjelennének a város jellegzetességei. Ennek megfelelően, Tapolcára utalandó, lenne egy tó. Lillafüred után függőkert, illetve egy vízfüggöny, amire kivetítenének, az Õskohó pedig egy hasonló toronnyal képviseltetné magát.
Az egykori Erzsébet fürdő is megújulna, és visszakapná régi funkcióját – a Gellért fürdőhöz hasonló belső térrel, a tetejére pedig egy üveg fenekű, szabadtéri medence kerülne.
Zárszóként elmondta Rostás László, hogy „van potenciál a városban, csak álmodni kell tudni, és menni vele tovább”.
Kép és szöveg: Király Cs.