Demeter Ervin megyei kormánymegbízott elmondta, hogy a Megyei Védelmi Bizottság jelentős változásokon ment keresztül. Új törvényi és szerkezeti keretek épültek ki, az önkéntes tartalékosok pedig bekerültek ebbe a rendszerbe – csütörtökön ők gyakorolták az éles árvízi helyzetekben alkalmazandó védekezési formákat.
A kormánymegbízottól megtudtuk, hogy az árvízi helyzet mellett hirtelen lehullott, nagy mennyiségű csapadék, természeti katasztrófák és grandiózus balesetek esetén is bevethetők az önkéntes segítők, akik a katasztrófavédelem szakembereinek irányítása mellett dolgoznak ilyenkor.
Arra is kitért, hogy a korábbi katasztrófahelyzetek idején a problémát a szervezetlenség jelentette, ami „nem hogy segített volna, hanem újabb munkát jelentett” az olyan egyszerű szervezési feladatok megoldatlansága miatt, mint az elszállásolás vagy az étkeztetés.
A gyakorlat kezdetén Csöbör Katalin országgyűlési képviselő is köszöntötte a résztvevőket. Felidézte a 2010-es nagy árvizet, amikor „erőn felül teljesítettek az önkéntesek, a rendőrség, a tűzoltóság, a katonaság, egyszóval mindenki”. Õ is kiemelte a szervezettség fontosságát, amit a gyakorlat is erősíteni hivatott. Egy Cicero-idézettel kívánt jó munkát a segítőknek, miszerint „a balszerencsét nem siratni kell, hanem le kell győzni”.
A gyakorlaton 144 önkéntes vett részt Szirmabesenyő határában, hogy a „megáradt” Sajó ellen védekezzenek. Õk hét járási mentőcsoportból érkeztek, és csapatokra oszlottak – egy-egy katasztrófavédelmis vezetővel.
Szunyog Zoltán tűzoltó alezredestől, a megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy egy úgynevezett „rendszerbe állító gyakorlat” zajlott le a Sajó gátjain. A védekezés részeként ilyenkor jászolgátakat, nyúlgátakat, bordás megtámasztásokat építenek, gyakorolják a buzgárok elfogását, „minden olyan mozzanatot végiggyakorolnak, amelyek egy adott árvízi esetben szükségesek”.
Pollák István önkéntes korábban is segített már az árvízi védekezésben Szikszónál illetve Halmajnál. Egy önkéntes tűzoltó egyesület tagjaként vett részt a munkálatokban, és véleménye szerint hasznos a gyakorlat, mert segít „árvíz nélkül felkészülni az árvízre”.
K. Cs.
A kormánymegbízottól megtudtuk, hogy az árvízi helyzet mellett hirtelen lehullott, nagy mennyiségű csapadék, természeti katasztrófák és grandiózus balesetek esetén is bevethetők az önkéntes segítők, akik a katasztrófavédelem szakembereinek irányítása mellett dolgoznak ilyenkor.
Arra is kitért, hogy a korábbi katasztrófahelyzetek idején a problémát a szervezetlenség jelentette, ami „nem hogy segített volna, hanem újabb munkát jelentett” az olyan egyszerű szervezési feladatok megoldatlansága miatt, mint az elszállásolás vagy az étkeztetés.
A gyakorlat kezdetén Csöbör Katalin országgyűlési képviselő is köszöntötte a résztvevőket. Felidézte a 2010-es nagy árvizet, amikor „erőn felül teljesítettek az önkéntesek, a rendőrség, a tűzoltóság, a katonaság, egyszóval mindenki”. Õ is kiemelte a szervezettség fontosságát, amit a gyakorlat is erősíteni hivatott. Egy Cicero-idézettel kívánt jó munkát a segítőknek, miszerint „a balszerencsét nem siratni kell, hanem le kell győzni”.
A gyakorlaton 144 önkéntes vett részt Szirmabesenyő határában, hogy a „megáradt” Sajó ellen védekezzenek. Õk hét járási mentőcsoportból érkeztek, és csapatokra oszlottak – egy-egy katasztrófavédelmis vezetővel.
Szunyog Zoltán tűzoltó alezredestől, a megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy egy úgynevezett „rendszerbe állító gyakorlat” zajlott le a Sajó gátjain. A védekezés részeként ilyenkor jászolgátakat, nyúlgátakat, bordás megtámasztásokat építenek, gyakorolják a buzgárok elfogását, „minden olyan mozzanatot végiggyakorolnak, amelyek egy adott árvízi esetben szükségesek”.
Pollák István önkéntes korábban is segített már az árvízi védekezésben Szikszónál illetve Halmajnál. Egy önkéntes tűzoltó egyesület tagjaként vett részt a munkálatokban, és véleménye szerint hasznos a gyakorlat, mert segít „árvíz nélkül felkészülni az árvízre”.
K. Cs.