Táncos életpálya – a magyar táncművészet aktualitásai címmel rendezett két napos konferenciát a Diótörő ünnepen a Miskolci Nemzeti Színház vezetése. A csütörtökön kezdődő szakmai összejövetel célja, hogy a táncművészet problémáiról, kérdéseiről, jövőjéről az érintett szakemberek egy helyszínen tudjanak szót váltani.
Csütörtökön a Szegedi Kortárs Balett Diótörő című előadását láthatták a Nagyszínházban az érdeklődők, a balett teremben pedig szakmai kérdéseket vitattak meg az érintettek. Szakály György, a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora elmondta, véleménye szerint felszálló ágban van a táncszakma, s reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy lesznek eredmények, amelyek még inkább összekapcsolják a szakmát, függetlenül attól, hogy ki milyen műfajban foglalkozik a tánccal.
A rektor örömét fejezte ki, hogy ugyan más országok előrébb tartanak hazánknál a kérdésben, de mégis kiemelten fontos és jó, hogy összejöhet a szakma.
– Összetartóan tudunk egymással beszélni, közösen találunk megoldásokat, így pedig igazi eredményeket érhetünk el. Biztonságosabb jövőképet kell adni a fiataloknak. Ez kiemelten fontos – mondta, majd szólt a Magyar Táncművészeti Főiskola működéséről, múltjáról, változásairól, jövőjéről. Mint mondta, amikor ő felvételizett, akkor 360 jelentkező volt, tavaly azonban például csupán 11 fiú jelentkezett, s van olyan évfolyam, ahol az erősebbnek nevezett nem is képviselteti magát.
A rektort követően Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója tartott előadást, amelyben kitért arra, hogy mérföldkőnek számít a miskolci nemzetiben megrendezett szakmai találkozó. Mint mondta, fontos, hogy a mindenkit érintő problémákról közösen beszélgessenek. Az igazgató szólt a 40 évvel ezelőtti felvételizőszám mellett arról is, hogy egyre kevesebben választják a táncművészetet hivatásul, aminek oka lehet többek között a világ változása is.
– Amikor én jelentkeztem, akkor 300-400 fiú jelentkezett. Ebből 15-öt vettek fel. Évről-évre csökken a szám. A mesterek nem lettek rosszabbak, a világ változott körülöttünk. A fiatalok biztos jövőt teremtő szakmákat választanak. Foglalkoztatja őket a kérdés, hogy mi lesz velük, ha középkorúan vége a pályájuknak. A táncművészet többek között esztétikumra épül. A szakma hírét erősítenünk kell, a szakmában lévők jövőjét pedig biztosítanunk, ezzel népszerűbbé válhat a fiatalok körében is – mondta Solymosi Tamás. Beszélt emellett jövőkép programjáról, s európai példákat felhozva kiemelte, előre kell gondolkozni, hiszen 45 évesen véget ér a színpadi lét, de az életnek nincs vége.
– Fontos megoldás lehet az átiskolázási program, amelyről már évekkel ezelőtt is szóltam egy szakmai összejövetelen. Aki elkezd dolgozni az pénzt is kezd gyűjteni. A tánckar, a színház, s öngondoskodás a három összetevő, így 30-35 évesen elkezdődhet egy átiskolázási program, így mire befejezi a művész aktív színpadi karrierjét, már lesz egy másik szakmája – fejtette ki.
Lőcsei Jenő, a Budapesti Operett Színház balett igazgatója kevésbé pozitívan látja a kérdést. Véleménye szerint nem felszálló, sokkal inkább lefelé szálló ágban van a szakma, amit bizonyít a jelentkező szám csökkenése is. A megyénkben született igazgató a tehetségkutatás előnyeit bizonyítva saját példáját hozta fel, hiszen mint mondta ő maga is egy balett tanfolyamon ismerte meg a műfajt a Bányász Kultúrházban.
– Három hónap tanfolyam után azt mondták, tehetséges vagyok, próbálkozzam meg a felvételivel. Akkoriban nagyon erős, ötlépcsős vizsga folyamat volt – mesélte, majd kitért azokra a nagy lehetőségekre is, amelyek nélkül nem biztos, hogy a pályán marad.
A jelentkezőszám csökkenésének, elmondása szerint számos oka van. Mint mondta, egy életpálya-modell létrehozására van szükség, amelynek ő utána is járt egykor. Kiemelte, van oka a szerénységre hazánkban – évtizedes lemaradásunk van a világtól a témában.
A szakmai konferencia első napjának második plenáris ülésén további szakemberek osztották meg gondolataikat a szakmabeliekkel, pénteken, a konferencia második, záró napján pedig szekcióüléseket rendeznek. Szó esik majd az oktatás mellett a pályakezdésről, illetve a szakmai nyugdíj kérdéseiről is.
A pénteki napon, a konferencia zárásaként a 3kívánság meghívásos pályázat fiatal koreográfusok számára című pályázat eredményeit hirdetik ki.
Kiss J.
Fotó: F. Kaderják Cs.