A Hit éve azért is nagyon fontos volt számunkra, mert megerősödtünk hitünkben, és az alkalmak lehetőséget adtak arra is, hogy továbbadhassuk hitünk örömét. Ebből következtek a cselekedetek is – hiszen tettek nélkül a hit halott. Ilyen különleges, cselekvő alkalom volt advent harmadik vasárnapja, amikor plébániánk Millenniumi termében tartottunk családi napot. Ezzel az eseménnyel kapcsolódtunk a köztelevízió Jónak lenni jó karitatív programjához, és négy alkalommal be is kapcsoltak minket a műsorfolyamba.
Ennek hozadékát, jelentőségét nem a befolyt összegben tudjuk mérni, hanem abban, hogy milyen sok ember élte meg a jóságot. Volt, akinek nincs pénze, de idejét, erejét felajánlva szolgálatra jelentkezett. Hiszen a jóság mindenkiben benne van, csak engedni kell, hogy felszabaduljon, aktívvá váljon. Megmutathattuk, hogy ha nem is sikerül mindig, de a hívő emberek törekszenek a jóra, aminek megvan a belső békéje, harmónia-tapasztalata, így megélhettük, hogy valóban: jónak lenni jó.
Segítő cselekedeteink ebben az eseményben csúcsosodtak ki, de a miskolci plébániák Karitász-csoportjai természetesen egész évben támogatják a rászorulókat. Most, karácsony előtt pedig különösen fontos, hogy érezzék az elesettek: ők is fontosak, van segítség, áll mellettük valaki, aki törődik velük.
Az ünnepnek éppen ez az üzenete, és ha valaki szépen tud ünnepelni, az visszahat a hétköznapokra is. Hiszen a mi hitünk szerint úgy éljük meg a karácsonyt, mint Isten és ember találkozását, és így a hétköznapok találkozásai is ünneppé válhatnak, ha szeretetben találkozunk a másikkal. Mert minden szeretet-megnyilvánulás Isten megnyilvánulása.
Karácsony közeledtével azt az örömömet szeretném megosztani mindenkivel, hogy Isten eljött a világra! Sokkal nagyobb utat tett meg, mint nekünk kell felé megtennünk, de csak azért tudjuk megtalálni, mert ő már keresett minket. Életünk nem sors, vagyis szerencse – életünk hivatás. A szeretetben való élettel Istentől kapott hivatásunkat tudjuk beteljesíteni.
Ennek hozadékát, jelentőségét nem a befolyt összegben tudjuk mérni, hanem abban, hogy milyen sok ember élte meg a jóságot. Volt, akinek nincs pénze, de idejét, erejét felajánlva szolgálatra jelentkezett. Hiszen a jóság mindenkiben benne van, csak engedni kell, hogy felszabaduljon, aktívvá váljon. Megmutathattuk, hogy ha nem is sikerül mindig, de a hívő emberek törekszenek a jóra, aminek megvan a belső békéje, harmónia-tapasztalata, így megélhettük, hogy valóban: jónak lenni jó.
Segítő cselekedeteink ebben az eseményben csúcsosodtak ki, de a miskolci plébániák Karitász-csoportjai természetesen egész évben támogatják a rászorulókat. Most, karácsony előtt pedig különösen fontos, hogy érezzék az elesettek: ők is fontosak, van segítség, áll mellettük valaki, aki törődik velük.
Az ünnepnek éppen ez az üzenete, és ha valaki szépen tud ünnepelni, az visszahat a hétköznapokra is. Hiszen a mi hitünk szerint úgy éljük meg a karácsonyt, mint Isten és ember találkozását, és így a hétköznapok találkozásai is ünneppé válhatnak, ha szeretetben találkozunk a másikkal. Mert minden szeretet-megnyilvánulás Isten megnyilvánulása.
Karácsony közeledtével azt az örömömet szeretném megosztani mindenkivel, hogy Isten eljött a világra! Sokkal nagyobb utat tett meg, mint nekünk kell felé megtennünk, de csak azért tudjuk megtalálni, mert ő már keresett minket. Életünk nem sors, vagyis szerencse – életünk hivatás. A szeretetben való élettel Istentől kapott hivatásunkat tudjuk beteljesíteni.