Böjte atya szerint a legnagyobb ajándék, amit adhatunk karácsonykor, az önmagunk, magunknak kell ajándékká válni, ennek jelentőségét sikerül megtapasztalnunk, sokkal szebb, izgalmasabb, és értékesebb lesz az életünk.
– Olyan szépen mondja János evangéliuma: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ezekben a napokban az a feladat, hogy mi magunkból próbáljunk ajándékot csinálni. Legyünk két lábon járó ajándék férjünk, feleségünk, gyermekeink, barátaink, kollégáink, számára. Az, ahogy viselkedsz, beszélsz, az legyen egy áldás, simogatás, ajándék – mondta Böjte atya.
A bánatot, haragot, gyűlöletet pedig el kell engedni – vallja Böjte Csaba –, mert az ünnepet megélni, boldognak lenni csak tiszta szívvel lehet.
– Nemrég voltam fenn a Hargitán. Egy patak partján megálltam, és ahogy beleléptem, annak tiszta vizébe belehullott néhány őszi falevél, és a víz felzavarosodott. A patak felkapta a leveleket, a koszt, iszapot, megforgatta, majd néhány kanyarral odébb lerakta, és szabadon, tisztán szaladt tovább. Hát milyen csúf lenne az a patak, hogyha a hegy aljáig, mindent, amihez hozzáért, magával vinne? – tette fel a kérdést a ferences rendi szerzetes.
Én azt gondolom– folytatta–, hogy az életünkben a gondokat, bajokat, melyeket akarva-akaratlanul mások, környezetünk okoz nekünk, nem kell magunkkal hurcolni.
– Így az adventi szent időben próbáljunk megszabadulni sérelmeinktől, félelmeinktől, haragunktól, gyűlöletünktől, tisztítsuk meg a szívünket, hogy Isten gyermeki szabadsága, jókedve, vidámsága legyen velünk az ünnepre, és tovább, utána is a hétköznapokban, az újévben – zárta gondolatait Böjte Csaba.
Tajthy Ákos
– Olyan szépen mondja János evangéliuma: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ezekben a napokban az a feladat, hogy mi magunkból próbáljunk ajándékot csinálni. Legyünk két lábon járó ajándék férjünk, feleségünk, gyermekeink, barátaink, kollégáink, számára. Az, ahogy viselkedsz, beszélsz, az legyen egy áldás, simogatás, ajándék – mondta Böjte atya.
A bánatot, haragot, gyűlöletet pedig el kell engedni – vallja Böjte Csaba –, mert az ünnepet megélni, boldognak lenni csak tiszta szívvel lehet.
– Nemrég voltam fenn a Hargitán. Egy patak partján megálltam, és ahogy beleléptem, annak tiszta vizébe belehullott néhány őszi falevél, és a víz felzavarosodott. A patak felkapta a leveleket, a koszt, iszapot, megforgatta, majd néhány kanyarral odébb lerakta, és szabadon, tisztán szaladt tovább. Hát milyen csúf lenne az a patak, hogyha a hegy aljáig, mindent, amihez hozzáért, magával vinne? – tette fel a kérdést a ferences rendi szerzetes.
Én azt gondolom– folytatta–, hogy az életünkben a gondokat, bajokat, melyeket akarva-akaratlanul mások, környezetünk okoz nekünk, nem kell magunkkal hurcolni.
– Így az adventi szent időben próbáljunk megszabadulni sérelmeinktől, félelmeinktől, haragunktól, gyűlöletünktől, tisztítsuk meg a szívünket, hogy Isten gyermeki szabadsága, jókedve, vidámsága legyen velünk az ünnepre, és tovább, utána is a hétköznapokban, az újévben – zárta gondolatait Böjte Csaba.
Tajthy Ákos