Olyan feladatok sorjáznak a zöld-fehér alakulat előtt, amelyek megoldása semmiképpen sem tartozik az egyszerű kategóriába. Ráadásul egyre távolibb a felsőházba való kerülés esélye is. Toma Sándor edzőt arra kértük, vessen számot a lehetőségekkel, és értékelje az eddigi mérkőzéseket.
– Mennyi az esély a felsőházi rájátszásba kerülésre?
– Reálisan meg kell mondanom, hogy nagyon minimális, ehhez már kisebb csoda szükségeltetne. Számunkra ugyanis minden eredménynek kedvezően kellene alakulni, közben pedig a Palotának nem lenne szabad pontot szereznie. Nos, ilyen összecsengések nagyon elvétve fordulnak elő a sportban, ezért várhatóan majd a 9-12. helyért játszhatunk a bajnokság második szakaszában.
– A kieséstől azért nem kell tartani, ugye?
– Nem, ilyesmi semmiképpen sem fordulhat elő. Két csapat lesz mögöttünk, a Veszprém és a Szombathely, nekik kell majd csatázniuk az alulról érkező együttesekkel. Nem annyira vészes a dolog, csak tisztában vagyok azzal, hogy szurkolóink az elmúlt években megszokták a jobb szereplést.
– Így járnak azok, akik mindig új csapatot építenek!
– Tökéletesen igaza van. Előfordult, hogy három feladóval vágtunk neki a bajnokságnak, most eggyel, ráadásul menet közben Sivák is elköszönt tőlünk. Fiatal, érettségire és nyelvvizsgára készül, a kettős terhelés soknak bizonyult. Szabó Barbarát kellett menet közben átirányítanunk a feladó posztjára, viszont ő így kiesett az ütő helyéről. Oda bekerült Sitkey, aki viszont centerben jobban érezte magát, idő kell, amíg belerázódik. Univerzálban pedig előtérbe került Kiss Emese szerepeltetése, ő viszont új játékosnak számít az alapcsapatnál.
– Volt más oka is, hogy az idei menetelése így alakult az együttesnek?
– Huszonhárom hetet töltöttünk együtt, sok és fárasztó gyakorlást végeztünk el. A nehéz munka, az összezártság nagyobb feszültséget generált, ami abból is adódott, hogy nagyobb lett a korkülönbség a keret tagjai között. Vannak nagyon fiatal játékosaink, és akadnak jóval tapasztaltabbak is, az érdekek bizony olykor ütköztek. Egyébként évek óta ilyen cipőben járunk, szinte minden bajnokságnak úgy futunk neki, hogy változtatni kell a stabil alapot jelentő hatos összetételén. Szerintem az egy valóságos csoda, hogy ilyen körülmények között is életben tudjuk tartani a miskolci női röplabdázást, és versenytársai vagyunk a mezőny többi csapatának, akiknek összehasonlíthatatlanul jobbak a lehetőségeik.
– Azt tudták szeptemberben is, hogy nehéz év elé néznek?
– Természetesen. A mérkőzések pedig egyértelműen bebizonyították, hogy a mögöttünk helyet foglaló csapatoknál lényegesen jobbak vagyunk, ugyanakkor az előttünk állókkal egyelőre nem nagyon tudjuk felvenni a versenyt. Ez korábban másként volt, mert hazai környezetben olykor bizony a legjobbakat is megszorongattuk.
– Van még két meccs itthon, egy pedig idegenben. Mire lehet ezeken számítani?
– Hazai környezetben a végsőkig fogunk harcolni. Megpróbáljuk a lehetetlent, és igyekszünk legyűrni a Nyíregyházát, valamint az MTK együttesét. Ehhez elsősorban fejben kell ott lenni a pályán a játékosoknak. Karácsony óta nem is tartottunk edzést, hadd pihenjék ki magukat a január 11-én esedékes folytatásra.
Doros L.
– Mennyi az esély a felsőházi rájátszásba kerülésre?
– Reálisan meg kell mondanom, hogy nagyon minimális, ehhez már kisebb csoda szükségeltetne. Számunkra ugyanis minden eredménynek kedvezően kellene alakulni, közben pedig a Palotának nem lenne szabad pontot szereznie. Nos, ilyen összecsengések nagyon elvétve fordulnak elő a sportban, ezért várhatóan majd a 9-12. helyért játszhatunk a bajnokság második szakaszában.
– A kieséstől azért nem kell tartani, ugye?
– Nem, ilyesmi semmiképpen sem fordulhat elő. Két csapat lesz mögöttünk, a Veszprém és a Szombathely, nekik kell majd csatázniuk az alulról érkező együttesekkel. Nem annyira vészes a dolog, csak tisztában vagyok azzal, hogy szurkolóink az elmúlt években megszokták a jobb szereplést.
– Így járnak azok, akik mindig új csapatot építenek!
– Tökéletesen igaza van. Előfordult, hogy három feladóval vágtunk neki a bajnokságnak, most eggyel, ráadásul menet közben Sivák is elköszönt tőlünk. Fiatal, érettségire és nyelvvizsgára készül, a kettős terhelés soknak bizonyult. Szabó Barbarát kellett menet közben átirányítanunk a feladó posztjára, viszont ő így kiesett az ütő helyéről. Oda bekerült Sitkey, aki viszont centerben jobban érezte magát, idő kell, amíg belerázódik. Univerzálban pedig előtérbe került Kiss Emese szerepeltetése, ő viszont új játékosnak számít az alapcsapatnál.
– Volt más oka is, hogy az idei menetelése így alakult az együttesnek?
– Huszonhárom hetet töltöttünk együtt, sok és fárasztó gyakorlást végeztünk el. A nehéz munka, az összezártság nagyobb feszültséget generált, ami abból is adódott, hogy nagyobb lett a korkülönbség a keret tagjai között. Vannak nagyon fiatal játékosaink, és akadnak jóval tapasztaltabbak is, az érdekek bizony olykor ütköztek. Egyébként évek óta ilyen cipőben járunk, szinte minden bajnokságnak úgy futunk neki, hogy változtatni kell a stabil alapot jelentő hatos összetételén. Szerintem az egy valóságos csoda, hogy ilyen körülmények között is életben tudjuk tartani a miskolci női röplabdázást, és versenytársai vagyunk a mezőny többi csapatának, akiknek összehasonlíthatatlanul jobbak a lehetőségeik.
– Azt tudták szeptemberben is, hogy nehéz év elé néznek?
– Természetesen. A mérkőzések pedig egyértelműen bebizonyították, hogy a mögöttünk helyet foglaló csapatoknál lényegesen jobbak vagyunk, ugyanakkor az előttünk állókkal egyelőre nem nagyon tudjuk felvenni a versenyt. Ez korábban másként volt, mert hazai környezetben olykor bizony a legjobbakat is megszorongattuk.
– Van még két meccs itthon, egy pedig idegenben. Mire lehet ezeken számítani?
– Hazai környezetben a végsőkig fogunk harcolni. Megpróbáljuk a lehetetlent, és igyekszünk legyűrni a Nyíregyházát, valamint az MTK együttesét. Ehhez elsősorban fejben kell ott lenni a pályán a játékosoknak. Karácsony óta nem is tartottunk edzést, hadd pihenjék ki magukat a január 11-én esedékes folytatásra.
Doros L.