A www.katolikus.hu információi szerint Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő lánya, 1242-ben Dalmáciában (ma Horvátország) született, egy gondterhelt történelmi korban – a tatárok feldúlták Magyarországot, és az 1241-es muhi csata elvesztése után az uralkodó menekülni kényszerült.
Itt született meg Margit, akit édesapja Istennek ajánlott fel, hogy segítsen megszabadítani Magyarországot a keleti hódítóktól. A „mennyei csoda” meg is történt, ugyanis Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, hatalmi űrt hagyva maga után. Az országunkat fosztogató csapatok élén álló Batu, a hírt meghallva elhagyta a Kárpát-medencét, és hazatért, hogy az utódlásban személyesen vehessen részt.
A királyi pár megtartotta Istennek tett ígéretét, és a hároméves Margitot átadták a veszprémi domonkos rendi nővéreknek, hogy apácaként az Urat szolgálhassa hátralévő életében. Így is tett, a következő jelmondatát mindvégig követve: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
Apja új kolostort építtetett a rend számára a Nyulak szigetén (ma Margitsziget), és Margit 12 évesen már itt tett apácai fogadalmat. Élete során mindvégig büszkén vállalta, hogy nem kényszerből, hanem önként végzi isteni küldetését. IV. Béla kétszer is politikai házassági ajánlattal kereste fel lányát, aki azonban ezeket határozottan elutasította, holott felmentést kaphatott volna Rómától domonkosi kötelezettségei alól.
Az elmesélések szerint az egyik kérővel, Ottokár cseh királlyal egy rövid találkozás során megismerkedtek, amit követően az uralkodó az ifjú apáca szépségét dicsérte. Margit erre felháborodottan reagálva csak annyit mondott: inkább vágja le a saját orrát, minthogy még egyszer Istennek tett ígéretét hűtlenségnek tegye ki.
Szentté avatási aktái arról árulkodnak, hogy a rendi szabályokat szigorúan követte, a kor szellemének megfelelően önmagát sanyargatta, és olyan betegeket ápolt, akik másokban visszatetszést keltettek. Egyszer egy szolgálólányt a csodával határos módon mentett meg a fulladástól, ő pedig a következőt mondta róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''
1272-ben bekövetkezett halála óráját derűs arccal jósolta meg nővéreinek. Boldoggá 1276-ben avatták, tiszteletét 1789-ben engedélyezték, Árpád-házi Szent Margitként pedig 1943 óta tisztelhetjük.
minap.hu
Fotó: Wikipedia
Itt született meg Margit, akit édesapja Istennek ajánlott fel, hogy segítsen megszabadítani Magyarországot a keleti hódítóktól. A „mennyei csoda” meg is történt, ugyanis Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, hatalmi űrt hagyva maga után. Az országunkat fosztogató csapatok élén álló Batu, a hírt meghallva elhagyta a Kárpát-medencét, és hazatért, hogy az utódlásban személyesen vehessen részt.
A királyi pár megtartotta Istennek tett ígéretét, és a hároméves Margitot átadták a veszprémi domonkos rendi nővéreknek, hogy apácaként az Urat szolgálhassa hátralévő életében. Így is tett, a következő jelmondatát mindvégig követve: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
Apja új kolostort építtetett a rend számára a Nyulak szigetén (ma Margitsziget), és Margit 12 évesen már itt tett apácai fogadalmat. Élete során mindvégig büszkén vállalta, hogy nem kényszerből, hanem önként végzi isteni küldetését. IV. Béla kétszer is politikai házassági ajánlattal kereste fel lányát, aki azonban ezeket határozottan elutasította, holott felmentést kaphatott volna Rómától domonkosi kötelezettségei alól.
Az elmesélések szerint az egyik kérővel, Ottokár cseh királlyal egy rövid találkozás során megismerkedtek, amit követően az uralkodó az ifjú apáca szépségét dicsérte. Margit erre felháborodottan reagálva csak annyit mondott: inkább vágja le a saját orrát, minthogy még egyszer Istennek tett ígéretét hűtlenségnek tegye ki.
Szentté avatási aktái arról árulkodnak, hogy a rendi szabályokat szigorúan követte, a kor szellemének megfelelően önmagát sanyargatta, és olyan betegeket ápolt, akik másokban visszatetszést keltettek. Egyszer egy szolgálólányt a csodával határos módon mentett meg a fulladástól, ő pedig a következőt mondta róla: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''
1272-ben bekövetkezett halála óráját derűs arccal jósolta meg nővéreinek. Boldoggá 1276-ben avatták, tiszteletét 1789-ben engedélyezték, Árpád-házi Szent Margitként pedig 1943 óta tisztelhetjük.
minap.hu
Fotó: Wikipedia