A vád és a védelem ugyanis annak mentén adta elő álláspontját és kérte a határozat meghozatalát, hogy döntsön a bírói tanács: emberölés történt, vagy jogos védelem. Hogy miként dönt a Miskolci Törvényszék az több szempontból sem mindegy. Nemcsak a vádlott H. Patrik számára nem mellékes, hogy felmentik-e, vagy hosszú évekre fegyházba kerül, de valamilyen szinten precedens értékű is lehet az ügy ítélete.
Ahogy arról portálunk beszámolt 2013. szeptemberében elkezdődött a 2012-ben történt halállal végződő összetűzés tárgyalása. A két, helyi és miskolci fiatalokból álló ittas társaság dulakodni kezdett és ennek során H. Patrik kétszer megszúrta a nála lévő késsel P. Norbertet, aki az azonnali elsősegélynyújtás és a mentők igyekezete ellenére is elhunyt a kórházba szállítás közben. A tárgyalások során az előzmények és a vita kirobbanása jól nyomon követhető volt, de az ominózus egy percet a hét fiatal különbözőképpen, vagy nagyon hiányosan tudta felidézni, nem csak egymás, de saját korábbi vallomásaikkal is ellentmondásba keveredtek. A szúrás pillanatát pedig a tettesen és az áldozaton kívül senki sem látta. A Miskolci Törvényszék Horváth Dóra vezette tanácsa végül helyszíni tárgyalást is elrendelt, hogy jobban átlátható legyen, mi is történt tulajdonképpen.
A perbeszédek a vádbeszéddel kezdődtek, melyben az ügyészség képviselője tényállás módosítást nyújtott be. Elhangzott, a helyszíni tárgyalás, az igazságügyi orvos szakértők véleménye, az áldozaton lévő két szúrt csatorna is cáfolja a vádlott azon védekezését, hogy ő csak védekezett a rátámadó P. Norberttel szemben és közben véletlenszerű volt a két szúrás. A szakértők a sebekből kiindulva a lehetséges szúrási helyzetnek az első, a mellkas bal oldalát – és így a szívburkot, szívet – ért szúrásnál azt minősítették, hogy a két fiatal szemben állt egymással, az áldozat a bal kezét felemelve, bal lábbal előrelépve, kicsit kifordulva állt jobb felé, míg a tettes kaszáló-szúró mozdulatot tett, a közepesnél erősebb erőbehatással. A második, jobb farpofát ért szúrás pedig a szakértők szerint csak úgy történhetett, ha az áldozat háttal állt H. Patriknak.
A tanúk közül leginkább használható vallomást tevő B. Bálint is arról beszélt, hogy úgy látta, egymással szemben álltak a dulakodás közben, majd az áldozat ellökte magától a tettest. A vádbeszéd szerint ennek ellenére H. Patrik nem ölési szándékkal szúrt, ugyanakkor tisztában kellett lennie vele, hogy egy mellkasi szúrás halált is okozhat. A szúrás indokának azonban a megtorlást nevezte meg a vádhatóság képviselője, a kapott rúgás és ütés után ugyanis a vádlott azt kiáltotta, hogy „ezt megbánod”. A jogos védelmet nem találta bizonyítottnak, mivel senki sem szenvedett komolyabb sérülést P. Norbert támadásától és a vádlott sem érezhette úgy, hogy veszélyben lenne az élete. Az ügyész enyhítő körülménynek nevezte, hogy a sértett volt a támadó fél, hogy az elkövető igyekezett segítséget nyújtani a sérülés után, hogy büntetlen előéletű, rendezett körülmények közt él, súlyosbítónak, hogy ittas volt és, hogy elharapództak az ilyen bűncselekmények. Szabadságvesztés kiszabását kérte, fegyházban letöltendőt, úgy, hogy csak a büntetés kétharmadának letöltése után legyen feltételesen szabadlábra helyezhető. A kiszabható büntetés középértékétől kisebb büntetésre tett javaslatot.
A tárgyaláson részt vett sértetti képviselő is, mivel a család polgári jogi igényt is benyújtott. Elmondta, a családot pótolhatatlan veszteség érte, az eset a település egész közvéleményét megrázta és mindenki kíváncsian várja, milyen ítélet születik. A lehető legsúlyosabb büntetést kérte a preventív okok miatt is, egyben azt is, hogy a polgári jogi igényüket is bírálja el a törvényszék érdemben ezzel együtt.
A védőügyvéd azzal kezdte a védőbeszédét, hogy a szúrás pillanatában P. Norbert mozdulata egyértelműen támadó volt, így a szúrás értelmezhető védekező momentumnak. Nem vonható le következtetés, hogy célirányosan létfontosságú szervet akart támadni H. Patrik, hiszen mindketten mozdultak a szúrás pillanatában. A második szúrásnál pedig nem tudott a bíróság tényállást meghatározni. A védelem szerint egyértelműen megállapítható a jogos védelem az új Btk. szerint. Egyrészt nincs már kitérési kötelezettség, másrészt a védekezés foka sem vizsgálható, mint korábban. Éjjel, személy elleni támadást pedig automatikusan az élet kioltása elleni támadásnak kell tekinteni. Ennek megfelelően felmentést kért a vádpont és a kártérítési, illetve a tárgyalás után járó anyagi kötelezettségek alól is.
Az utolsó szó jogán megszólalt H. Patrik is, aki elmondta, nagyon sajnálja, hogy „ez lett a vége” a történteknek. Nagyon megijedt, amikor megtámadta az áldozat, nem volt még korábban ilyen helyzetben, nem verekedett még előtte soha.
Horváth Dóra bírónő azzal zárta a tárgyalást, hogy az ügy bonyolultsága miatt alaposan át kell gondolni és ennek megfelelő döntést hozni, így a határozathozatalt elnapolta január 31-re.
A tárgyalótermet az áldozat és a vádlott szülei is a szemüket törölgetve hagyták el.
H. I.
Ahogy arról portálunk beszámolt 2013. szeptemberében elkezdődött a 2012-ben történt halállal végződő összetűzés tárgyalása. A két, helyi és miskolci fiatalokból álló ittas társaság dulakodni kezdett és ennek során H. Patrik kétszer megszúrta a nála lévő késsel P. Norbertet, aki az azonnali elsősegélynyújtás és a mentők igyekezete ellenére is elhunyt a kórházba szállítás közben. A tárgyalások során az előzmények és a vita kirobbanása jól nyomon követhető volt, de az ominózus egy percet a hét fiatal különbözőképpen, vagy nagyon hiányosan tudta felidézni, nem csak egymás, de saját korábbi vallomásaikkal is ellentmondásba keveredtek. A szúrás pillanatát pedig a tettesen és az áldozaton kívül senki sem látta. A Miskolci Törvényszék Horváth Dóra vezette tanácsa végül helyszíni tárgyalást is elrendelt, hogy jobban átlátható legyen, mi is történt tulajdonképpen.
A perbeszédek a vádbeszéddel kezdődtek, melyben az ügyészség képviselője tényállás módosítást nyújtott be. Elhangzott, a helyszíni tárgyalás, az igazságügyi orvos szakértők véleménye, az áldozaton lévő két szúrt csatorna is cáfolja a vádlott azon védekezését, hogy ő csak védekezett a rátámadó P. Norberttel szemben és közben véletlenszerű volt a két szúrás. A szakértők a sebekből kiindulva a lehetséges szúrási helyzetnek az első, a mellkas bal oldalát – és így a szívburkot, szívet – ért szúrásnál azt minősítették, hogy a két fiatal szemben állt egymással, az áldozat a bal kezét felemelve, bal lábbal előrelépve, kicsit kifordulva állt jobb felé, míg a tettes kaszáló-szúró mozdulatot tett, a közepesnél erősebb erőbehatással. A második, jobb farpofát ért szúrás pedig a szakértők szerint csak úgy történhetett, ha az áldozat háttal állt H. Patriknak.
A tanúk közül leginkább használható vallomást tevő B. Bálint is arról beszélt, hogy úgy látta, egymással szemben álltak a dulakodás közben, majd az áldozat ellökte magától a tettest. A vádbeszéd szerint ennek ellenére H. Patrik nem ölési szándékkal szúrt, ugyanakkor tisztában kellett lennie vele, hogy egy mellkasi szúrás halált is okozhat. A szúrás indokának azonban a megtorlást nevezte meg a vádhatóság képviselője, a kapott rúgás és ütés után ugyanis a vádlott azt kiáltotta, hogy „ezt megbánod”. A jogos védelmet nem találta bizonyítottnak, mivel senki sem szenvedett komolyabb sérülést P. Norbert támadásától és a vádlott sem érezhette úgy, hogy veszélyben lenne az élete. Az ügyész enyhítő körülménynek nevezte, hogy a sértett volt a támadó fél, hogy az elkövető igyekezett segítséget nyújtani a sérülés után, hogy büntetlen előéletű, rendezett körülmények közt él, súlyosbítónak, hogy ittas volt és, hogy elharapództak az ilyen bűncselekmények. Szabadságvesztés kiszabását kérte, fegyházban letöltendőt, úgy, hogy csak a büntetés kétharmadának letöltése után legyen feltételesen szabadlábra helyezhető. A kiszabható büntetés középértékétől kisebb büntetésre tett javaslatot.
A tárgyaláson részt vett sértetti képviselő is, mivel a család polgári jogi igényt is benyújtott. Elmondta, a családot pótolhatatlan veszteség érte, az eset a település egész közvéleményét megrázta és mindenki kíváncsian várja, milyen ítélet születik. A lehető legsúlyosabb büntetést kérte a preventív okok miatt is, egyben azt is, hogy a polgári jogi igényüket is bírálja el a törvényszék érdemben ezzel együtt.
A védőügyvéd azzal kezdte a védőbeszédét, hogy a szúrás pillanatában P. Norbert mozdulata egyértelműen támadó volt, így a szúrás értelmezhető védekező momentumnak. Nem vonható le következtetés, hogy célirányosan létfontosságú szervet akart támadni H. Patrik, hiszen mindketten mozdultak a szúrás pillanatában. A második szúrásnál pedig nem tudott a bíróság tényállást meghatározni. A védelem szerint egyértelműen megállapítható a jogos védelem az új Btk. szerint. Egyrészt nincs már kitérési kötelezettség, másrészt a védekezés foka sem vizsgálható, mint korábban. Éjjel, személy elleni támadást pedig automatikusan az élet kioltása elleni támadásnak kell tekinteni. Ennek megfelelően felmentést kért a vádpont és a kártérítési, illetve a tárgyalás után járó anyagi kötelezettségek alól is.
Az utolsó szó jogán megszólalt H. Patrik is, aki elmondta, nagyon sajnálja, hogy „ez lett a vége” a történteknek. Nagyon megijedt, amikor megtámadta az áldozat, nem volt még korábban ilyen helyzetben, nem verekedett még előtte soha.
Horváth Dóra bírónő azzal zárta a tárgyalást, hogy az ügy bonyolultsága miatt alaposan át kell gondolni és ennek megfelelő döntést hozni, így a határozathozatalt elnapolta január 31-re.
A tárgyalótermet az áldozat és a vádlott szülei is a szemüket törölgetve hagyták el.
H. I.