Pénteken a kérdező Vajdáné Homovics Dóra, a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekvédelmi Intézmény – Módszertani Központjának munkatársa beszélgetett Pankucsi Mártával, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének főiskolai docensével. Szóba került egy 1985-ös településszociológiai konferencia, amikor magyar városokat jellemeztek egy-egy szóval a résztvevők. Egyikük akkor „lumpenvárosként” írta le Miskolcot, ami - elmondása szerint - Pankucsi Márta számára olyan volt, „mintha kést döftek volna a szívébe”.
Mint kifejtette, itt született, és élete nagy részét itt is töltötte, így fájt neki a jelző, ugyanakkor nem tudta azt mondani rá, hogy igazságtalan. Akkoriban a város „piszkos és szürke” volt, rászolgált az „Acélváros” jelzőre. Az Avas-Délen, ahol lakott, a házak ablakából az Edda híres, „Elhagyom a várost” című dalának sorai szűrődtek ki.
Elhangzott, rossz döntés volt Miskolcra erőltetni az iparosítást, a folyamattal járó társadalmi problémák rányomták bélyegüket a városra – még jelentés is készült arról, hogy a városban élő emberek "szomorúak".
Ez az élettér, ez a „lumpenvárosi” miliő motiválta Pankucsi Mártát, hogy bekapcsolódjon a rendszerváltás folyamatába: „hogy emberibb életünk lehessen”. Felemlegette az időszakot, mikor férjével, Furmann Imrével közös avasi lakásuk három szobájában három párt helyi szervezete tartott ülést egy időben.
Az időszak legfontosabb feladatának a civil társadalom megszervezését tekintették. Olyan lokális célok lebegtek szemük előtt, amik fontosak voltak számukra; mint a miskolci szegények megsegítése.
Egy hosszú folyamat volt ez, ami magába foglalta, hogy Miskolc a „megújulás városa” legyen. Pankucsi Márta és társai úgy képzelték, ehhez nem kívülről érkezik a segítség, hanem maguk a miskolciak tesznek érte – összefogással, saját erőből.
Kérdésre válaszolva elmondta, az eredménnyel nem elégedett, hiszen „az ember sohasem lehet teljesen elégedett”, de történtek javulások.
Pankucsi Márta kifejtette, a fejlődés mértéke az, hogy mennyi valósulhat meg az emberek álmaiból. A „lumpenvárosból” polgárvárossá váláshoz mentalitásváltásra is szükség van, ugyanis "a polgár - mint olyan - képes és kész cselekedni, nem tétlenségre született".
Példaként említette a meghívott vendégeket is: a kérdező Vajdáné Homovics Dórát, Bányai Krisztinát, aki énekelt, Almássy Sándort, aki zongorán kísért, és a háttérképet biztosító Pálfalusi Attila festőművészt.
Õk is mindannyian élik mindennapjaikat, de emellett nem feledkeztek meg álmaikról, és meg is valósították azokat - cselekvő emberek.
Pankucsi Márta kihangsúlyozta, csak így érdemes élni, és reményei szerint 20 év múlva minden miskolci hasonló eszmék szerint tengeti napjait.
A beszélgetés során ezt követően Miskolc konkrét városrészeit említették. Pankucsi Márta elképzelése szerint a csodálatos adottságokkal rendelkező Avas tetején 20 év múlva egy többszintes üveggömb hirdeti majd a város értékeit.
Szintről-szintre haladva, autentikus körülmények között ismertetné Miskolc történelmének egy-egy szeletét: a középkori kereskedővárost, Nagy Lajos király lovagkorát, Déryné virágzó színházát, vagy éppen a Miskolci Egyetem szakestélyeit.
Célja kettős lenne, hiszen büszkeségre adhatna okot a helyieknek, az idelátogatóknak pedig bemutatná, milyen nagyszerű értékekkel rendelkezik városunk.
A történelmi Avas borospincéivel a társasági élet színtere volt egykoron. Ez visszatérne 20 év múlva, és Miskolc Montmartre-jaként vonzaná a művészetek kedvelőit és a turistákat.
De ennyiben nem merülne ki a terület sokszínűsége, hiszen multikulturális város vagyunk, az országban itt él a legtöbb nemzetiség. Nekik is egy bemutatkozó központja lehetne: nemzetiségi házakban kóstolhatnánk meg jellemző ételeiket, vagy táncolhatnánk a zenéjükre.
A különböző nációkon túlmenően a környező településeknek is megnyilvánulási tere lehetne a történelmi Avas: halak a nyéki tóból, kézműves termékek a falvakból.
A lakótelep kérdése sem maradt megválaszolatlanul: Pankucsi Márta szerint 20 év múlva ugyanúgy ott fog állni, és kisgyermekes fiatal párok mellett összkomfortra vágyó nyugdíjasok lakják majd. Minden bérházban lesz egy szint a közösségi élet színterének szentelve – itt többek között baba-mama klubok, védőnők, ifjúsági programok várják a lakókat.
Elhangzott, a megújulás szélén álló Tapolcáról 20 év múlva eldőlhet, hogy "bulinegyed", vagy a gyógyturizmus fellegvára legyen, méghozzá kompromisszumosan: a nyugati rész az önfeledt fiatalságé lehet, míg a "keleti csendben" a rekreáció virágzik majd. Olyan részét adná a városnak, ahová szívesen járnak ki mind a miskolciak, mind az idelátogató vendégek.
Lillafürednek van két kiaknázatlan „PR” tényezője: József Attila és a Meseautó című film. A költő itt írta meg az Ódát, a film egyik jelenetében pedig Lillafüredre látogatnak a szereplők. Pankucsi Márta víziójában egy, a romantika és a szerelem fellegvárát képező városrész rajzolódik itt ki. A fiatalok ide járnának megvallani szerelmüket, eljegyzést kötni, később pedig megesküdni, majd évekkel később visszajönnének a gyermekekkel, hogy megmutassák: itt kezdődött minden.
Egy egész iparág épülne ki a „szerelem-turizmusra”, így alakulna át a kulturális tőke gazdaságivá.
A város relatív szegénységét leküzdhetőnek látja Pankucsi Márta. A Miskolci Egyetem „ontja magából” a tehetségeket, akik kreativitásukat és tudásukat felhasználva, főként vállalkozók lesznek 20 év múlva – emellett meglesznek majd az ipari munkahelyek is.
Szabadidőnket nem otthon, a tévé előtt töltjük el a jövő Miskolcában, hanem egy pezsgő közösségi élet tevékeny résztvevőiként. Cselekedeteink olyanok lesznek, melyek örömet okoznak nekünk vagy másoknak – „megvalósítjuk álmainkat”.
Záró kérdésként felmerült a város digitalizálódása is. Mint Pankucsi Márta kifejtette, nem a gépek számán múlik a program sikeressége, az embereknek kell megérteniük: ez egy számukra hasznos, és szükséges lehetőség.
Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az internet nem egyenlő a korunkban oly’ sokszor emlegetett információs társadalom definíciójával. Fontos része a számítógép, de igazi lényege az újfajta kapcsolati háló.
A jövőben el fog készülni Miskolc digitális „kincsestára”, ami összegzi a programokat, az embereket, és személyes kérdéseinkre ad válaszokat. Egy olyan hálózat alapja lesz, ahol az emberek kommunikálhatnak egymással, hasznos vitákat bonyolíthatnak le, egyenrangú felekként – közösen alakíthatják életüket.
Pankucsi Márta végezetül elmondta: sok út áll Miskolc előtt, ő így képzeli el a várost 20 év múlva. A javuláshoz első lépés, hogy elhiggyük: lehet ilyen a jövőnk. Utána már csak tennünk kell érte.
Király Csaba