– Nincs mit szépíteni a dolgokon, most kifejezetten rosszul sikerültek a fellépéseim – kezdte a sportoló beszámolóját. – Igaz, történtek változások a programban, de ezek aligha magyarázzák, miért maradtam el a várakozástól. Nos, szombaton eredetileg az Oxigén Kupa versenysorozat februári fordulója szerepelt az edzéstervemben, amelyet szülővárosomban, a debreceni Nagyerdőn bonyolítottak le. A szervezők azonban nem akartak extrém futóversenyt rendezni, ezért a pálya alkalmatlansága miatt elnapolták a futamot. Kétségtelen tény, hogy az időjárás, a sok eső sokat ártott a pályának, és nem lett volna túlságosan sok értelme a gyötrődésnek.
– Ön mégsem maradt verseny nélkül!
– Így van, ugyanis helyette az Egri Tavaszváró tájékozódási túraversenyen indultam el. Előzetesen meg sem fordult a fejemben, hogy bármi gond lehet, a felkészülésem is a terveknek megfelelően halad, megfelelő formában vártam a rajtot. Nos, két ellenőrző pontom igazolását nem fogadta el a vezetőbíró, emiatt a vert mezőnyben végeztem.
– Egy nappal később viszont következett egy javítási lehetőség!
– Így van, vasárnap az Agria Cross sorozat második fordulóján álltam rajthoz a 35 éven felüli férfiak 4,5 km hosszú, 170 méter szintemelkedésű erdei pályáján. Amikor kimentünk szétnézni, teljesen ledöbbentem, ugyanis Felsőtárkány mellett olyan terep fogadott bennünket, hogy még a fülem is sáros lett. Talán az előző napi több mint 3 órás, bakancsban, városi flaszteren való kutyagolás miatt annyira rosszul ment a futás, hogy még azok a sporttársaim is simán megelőztek, akiknek ez eddig nem volt szokásuk. Biztos utolsó lettem, emlékezetem nem is tudja előhalászni azokat a versenyeket, amelyeken hasonlóan szerepeltem.
– Milyen tapasztalatokat szűrt le a történtekből?
– Egyáltalán nem örültem neki, de nagyon nem is bánkódtam az eredménytelenségen, mert nekem nem most kell csúcsformában lennem és csak tétnélküli felkészülési versenyekről volt szó. Lelkileg sokkal jobban aggaszt az, hogy a szeptember 6-án Kazahsztánban kezdődő 17. Rádiós Tájfutó Világbajnokságon való részvételemhez – ahol a szakvezetés szerint éremszerzésre vagyok esélyes – még semmi anyagi forrásom nincs. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő hónapok során ezen a területen változás következik be, ugyanis csak szponzorok támogatásával tudok elindulni a sportág legrangosabb viadalán. Miután eddig nyolc világbajnokságon vettem részt, érthető, hogy szeretném folytatni a sorozatot, de ez csakis külső segítséggel valósítható meg.
D. L.
– Ön mégsem maradt verseny nélkül!
– Így van, ugyanis helyette az Egri Tavaszváró tájékozódási túraversenyen indultam el. Előzetesen meg sem fordult a fejemben, hogy bármi gond lehet, a felkészülésem is a terveknek megfelelően halad, megfelelő formában vártam a rajtot. Nos, két ellenőrző pontom igazolását nem fogadta el a vezetőbíró, emiatt a vert mezőnyben végeztem.
– Egy nappal később viszont következett egy javítási lehetőség!
– Így van, vasárnap az Agria Cross sorozat második fordulóján álltam rajthoz a 35 éven felüli férfiak 4,5 km hosszú, 170 méter szintemelkedésű erdei pályáján. Amikor kimentünk szétnézni, teljesen ledöbbentem, ugyanis Felsőtárkány mellett olyan terep fogadott bennünket, hogy még a fülem is sáros lett. Talán az előző napi több mint 3 órás, bakancsban, városi flaszteren való kutyagolás miatt annyira rosszul ment a futás, hogy még azok a sporttársaim is simán megelőztek, akiknek ez eddig nem volt szokásuk. Biztos utolsó lettem, emlékezetem nem is tudja előhalászni azokat a versenyeket, amelyeken hasonlóan szerepeltem.
– Milyen tapasztalatokat szűrt le a történtekből?
– Egyáltalán nem örültem neki, de nagyon nem is bánkódtam az eredménytelenségen, mert nekem nem most kell csúcsformában lennem és csak tétnélküli felkészülési versenyekről volt szó. Lelkileg sokkal jobban aggaszt az, hogy a szeptember 6-án Kazahsztánban kezdődő 17. Rádiós Tájfutó Világbajnokságon való részvételemhez – ahol a szakvezetés szerint éremszerzésre vagyok esélyes – még semmi anyagi forrásom nincs. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő hónapok során ezen a területen változás következik be, ugyanis csak szponzorok támogatásával tudok elindulni a sportág legrangosabb viadalán. Miután eddig nyolc világbajnokságon vettem részt, érthető, hogy szeretném folytatni a sorozatot, de ez csakis külső segítséggel valósítható meg.
D. L.