Az első regionális régészeti konferenciákat még az 1980-as években rendezték, és éppen a sok munka miatt szüneteltették egy ideig.
– Az autópálya-ásatások nagyon megterhelőek voltak. Február-márciusban kimentünk a terepre, és volt, hogy csak decemberben, az első havazások idején jöttünk be. A terepmunka mellett pedig a dokumentálást is el kellett végeznünk. Így lényegében fizikailag volt lehetetlen, hogy megszervezzük ezeket a találkozókat – mondja a múltról Koós Judit, a házigazda Herman Ottó Múzeum régésze, a hétfőn megtartott éves regionális konferencia egyik levezető elnöke.
Néhány évvel ezelőtt újították fel ezt a jól bevált rendszert, és hogy mennyire szükség van rá, azt jól mutatja, hogy több mint 80 szakember jött el idén is a miskolci múzeum és egyetem mellett az egri, a nyíregyházi és a debreceni múzeumot képviselve, sőt, Kassáról is. És volt, aki már későn jelentkezett, nem fért be a létszámba.
– Elsősorban a fiatal kollégáknak nagyon jó lehetőség ez arra, hogy 20 percben bemutassák munkájukat, eredményeiket, azokat is, amikről, egyéb fórumok híján jóformán csak „házon belül” tudnak. Kötetlenebb formában beszélünk az újdonságokról, mint egy szigorú tudományos konferencián. Így itt segítő szakmai közeget talál az, akinek például kétségei vannak, hogyan kellene az eredmények alapján tovább lépni. Baráti vita is ki szokott alakulni, ami nem arról szól, ki az okosabb, hanem arról, ki mit tud hozzátenni az adott témához – beszél a szakmai közegről Koós Judit.
Ezért is leginkább ásatási beszámolók szerepeltek a témák között. A konkrét régészeti előadások mellett azonban mindig vannak olyanok is, amelyek azt mutatják be, hogy a természettudományok újabb eredményei, módszerei hogyan segíthetik a régészek munkáját. Így például most – többek között – beregi, bükkábrányi, egerszalóki ásatások mellett szó volt arról is, hogy milyen lehetőségeket kínál a műszeres leletfelderítés.
Cs. M.
Fotó: F. Kaderják Csilla
– Az autópálya-ásatások nagyon megterhelőek voltak. Február-márciusban kimentünk a terepre, és volt, hogy csak decemberben, az első havazások idején jöttünk be. A terepmunka mellett pedig a dokumentálást is el kellett végeznünk. Így lényegében fizikailag volt lehetetlen, hogy megszervezzük ezeket a találkozókat – mondja a múltról Koós Judit, a házigazda Herman Ottó Múzeum régésze, a hétfőn megtartott éves regionális konferencia egyik levezető elnöke.
Néhány évvel ezelőtt újították fel ezt a jól bevált rendszert, és hogy mennyire szükség van rá, azt jól mutatja, hogy több mint 80 szakember jött el idén is a miskolci múzeum és egyetem mellett az egri, a nyíregyházi és a debreceni múzeumot képviselve, sőt, Kassáról is. És volt, aki már későn jelentkezett, nem fért be a létszámba.
– Elsősorban a fiatal kollégáknak nagyon jó lehetőség ez arra, hogy 20 percben bemutassák munkájukat, eredményeiket, azokat is, amikről, egyéb fórumok híján jóformán csak „házon belül” tudnak. Kötetlenebb formában beszélünk az újdonságokról, mint egy szigorú tudományos konferencián. Így itt segítő szakmai közeget talál az, akinek például kétségei vannak, hogyan kellene az eredmények alapján tovább lépni. Baráti vita is ki szokott alakulni, ami nem arról szól, ki az okosabb, hanem arról, ki mit tud hozzátenni az adott témához – beszél a szakmai közegről Koós Judit.
Ezért is leginkább ásatási beszámolók szerepeltek a témák között. A konkrét régészeti előadások mellett azonban mindig vannak olyanok is, amelyek azt mutatják be, hogy a természettudományok újabb eredményei, módszerei hogyan segíthetik a régészek munkáját. Így például most – többek között – beregi, bükkábrányi, egerszalóki ásatások mellett szó volt arról is, hogy milyen lehetőségeket kínál a műszeres leletfelderítés.
Cs. M.
Fotó: F. Kaderják Csilla