A vendéglátás apropójának azért mégis elég jó, hogy Antall István irodalmi szerkesztő tavaly ünnepelte 60. születésnapját, idén pedig 35 éve lesz annak, hogy a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójához, és 25 éve, hogy – egy néhány éves Magyar Ifjúságos korszak után – a Magyar Rádióhoz került. Bár egyértelmű, hogy egy ilyen baráti, de nyilvános találkozón beszélni kell például a kezdetekről, ám az is nyilvánvaló, hogy az évfordulóknál, hivatalos életrajzba sűríthető adatoknál sokkal fontosabb Ratkó Józseffel való ismeretségének vagy a – többek között – vele együtt készített, Hangsúly című rádiós folyóiratnak a hatása. A gondolat, ami megfogan, a jel, ami útnak indít, és ami utána marad.
A házigazda, Balázs István és vendége egyaránt eszerint alakította az estét, amelynek keretében megmutatkozott az irodalmi szerkesztőnek egy olyan arca is, amit valószínűleg kevesebben ismernek, mint a rádiósét. Semmiképpen nem baj ez, hiszen ő maga fogalmazott úgy, hogy számára az újságírás a tömény, a grafika pedig a kísérő.
Preview Image
Ezért ez utóbbi a címe a tárlatnak, amit Bodonyi Csaba építész ajánlott a Feledy-ház közönségének figyelmébe és Szanyi Borbála szobrászművész nyitott meg. (Itt azért érdemes megjegyezni: tavaly Antall István nyitotta meg Szanyi Borbála miskolci kiállítását, és méltatása megjelent a városhoz szintén ezer szállal kötődő Spanyolnátha művészeti folyóiratban is.)
A tárlat, amelyen Antall István saját munkáit és róla készült alkotásokat egyaránt bemutatnak, március közepéig látható a Feledy-házban. A kapcsolat azonban semmiképp nem ér véget – mint ahogy nem is most kezdődött –, hiszen egy igazi riporter soha nem tud teljesen átállni a másik oldalra. Bár pénteken őt kérdezték, ő is kérdezi még házigazdáját, rádiós műsorban bemutatva a Múzsák kertje baráti kör és a Gömörország Egyesület közösségét.
