A frankofónia, mint fogalom a XIX-XX. század fordulóján jelent meg. A francia gyarmatbirodalom építésével kapcsolatban használta először a szót egy geográfus, mondván, „a nyelv teszi a népet”, azaz a francia nyelv fogja a francia fennhatóság alá tartozó gyarmatországokat összekapcsolni, és egységbe kovácsolni.
Ma a legtágabb értelmezésben a frankofónia azt a mintegy 175 millió embert kapcsolja össze, akik öt kontinensen napi rendszerességgel használják, és folyékonyan beszélik a francia nyelvet. Ma körülbelül 110 millió ember anyanyelve a francia, ez a világ lakosságának 2-2,5 százaléka. A francia nyelv jelentőségét leginkább a kultúrában és a nemzetközi szervezetekben betöltött szerepe adja, míg a mindennapi kommunikáció terén némileg háttérbe szorul. A francia ugyanis számos nemzetközi szervezetben – így például az Európai Unióban, vagy a NATO-ban – hivatalos vagy munkanyelv.
Ha földrajzi értelemben szeretnénk meghatározni a frankofóniát, akkor azon területek összességét jelöli, ahol használják a francia nyelvet. Nyelvészeti megközelítésben azonban már több válasz is lehetséges a fogalom meghatározására.
Vannak, akik azt mondják, hogy frankofón az az ország, melynek első (vagy anya-) nyelve a francia (Franciaország mellett ide sorolhatjuk a kanadai Québec tartományt), vagy amely államnak hivatalos nyelve a francia (például Szenegál), és itt a közigazgatásban is ezt használják. Luxemburgban ugyanakkor – a német mellett – a francia az oktatás nyelve, míg Romániában például az első számú idegen nyelv. Magyarország az úgynevezett megfigyelő országok közé tartozik, ahol az iskolarendszerben a 3. tanított nyelv a francia, az angol és a német után.
Amikor a 1960-as években visszanyerték függetlenségüket a gyarmatok, már spirituális közösségként kezdték meghatározni a frankofóniát. Ezt intézményesítette az 1970. március 20-án létrejött Frankofónia nemzetközi szervezete, amely több mint 50 országot tud a tagjai között, de több „megfigyelő” országot is tömörít. Ezek az államok a közoktatás, az egyetemi oktatás, a tudományos kutatás, a közművelődés, valamint a várospolitika területén dolgoznak együtt.
A Frankofónia nemzetközi napját 1988. óta ünnepeljük. Ekkor már elterjedt volt az a megközelítés, hogy frankofón érzelműek mindazok, akik osztják azt az érzést, hogy egy adott közösséghez tartoznak, és azonos értékeket vallanak (ilyen a kulturális sokszínűség vagy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása). Gondolkodás- és cselekvési mód is tehát a frankofónia.
Idén tehát 15. alkalommal ünnepeljük megyeszerte a Frankofónia ünnepét. Miskolcon a programok filmvetítésekkel már megkezdődtek, de április 15-éig még rengeteg alkalom rendelkezésére áll az érdeklődőknek, hogy többet megtudjanak a francia kultúráról, a francia nyelvről. Filmek, előadások és koncertek is színesítik a programot. A részleteket IDE kattintva tekinthetik meg.
K. I.
Ma a legtágabb értelmezésben a frankofónia azt a mintegy 175 millió embert kapcsolja össze, akik öt kontinensen napi rendszerességgel használják, és folyékonyan beszélik a francia nyelvet. Ma körülbelül 110 millió ember anyanyelve a francia, ez a világ lakosságának 2-2,5 százaléka. A francia nyelv jelentőségét leginkább a kultúrában és a nemzetközi szervezetekben betöltött szerepe adja, míg a mindennapi kommunikáció terén némileg háttérbe szorul. A francia ugyanis számos nemzetközi szervezetben – így például az Európai Unióban, vagy a NATO-ban – hivatalos vagy munkanyelv.
Ha földrajzi értelemben szeretnénk meghatározni a frankofóniát, akkor azon területek összességét jelöli, ahol használják a francia nyelvet. Nyelvészeti megközelítésben azonban már több válasz is lehetséges a fogalom meghatározására.
Vannak, akik azt mondják, hogy frankofón az az ország, melynek első (vagy anya-) nyelve a francia (Franciaország mellett ide sorolhatjuk a kanadai Québec tartományt), vagy amely államnak hivatalos nyelve a francia (például Szenegál), és itt a közigazgatásban is ezt használják. Luxemburgban ugyanakkor – a német mellett – a francia az oktatás nyelve, míg Romániában például az első számú idegen nyelv. Magyarország az úgynevezett megfigyelő országok közé tartozik, ahol az iskolarendszerben a 3. tanított nyelv a francia, az angol és a német után.
Amikor a 1960-as években visszanyerték függetlenségüket a gyarmatok, már spirituális közösségként kezdték meghatározni a frankofóniát. Ezt intézményesítette az 1970. március 20-án létrejött Frankofónia nemzetközi szervezete, amely több mint 50 országot tud a tagjai között, de több „megfigyelő” országot is tömörít. Ezek az államok a közoktatás, az egyetemi oktatás, a tudományos kutatás, a közművelődés, valamint a várospolitika területén dolgoznak együtt.
A Frankofónia nemzetközi napját 1988. óta ünnepeljük. Ekkor már elterjedt volt az a megközelítés, hogy frankofón érzelműek mindazok, akik osztják azt az érzést, hogy egy adott közösséghez tartoznak, és azonos értékeket vallanak (ilyen a kulturális sokszínűség vagy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása). Gondolkodás- és cselekvési mód is tehát a frankofónia.
Idén tehát 15. alkalommal ünnepeljük megyeszerte a Frankofónia ünnepét. Miskolcon a programok filmvetítésekkel már megkezdődtek, de április 15-éig még rengeteg alkalom rendelkezésére áll az érdeklődőknek, hogy többet megtudjanak a francia kultúráról, a francia nyelvről. Filmek, előadások és koncertek is színesítik a programot. A részleteket IDE kattintva tekinthetik meg.
K. I.