A református temetőben, Bárczay Miklós ’48-as századparancsnok sírjánál egyebek között elhangzott: a huszárszázados a szabadságharc leverése után 15 évig raboskodott. Bár eredetileg halálra ítélték, a család közbenjárására nem végezték ki. Hazatérve a közért tevékenykedett, Szirma és Hejőcsaba képviselője volt.
Preview Image
A temetői megemlékezést követően 16 órakor a hejőcsabai Millenniumi emlékmű előtt, a Templom téren folytatódott az 1848 tiszteletére rendezett program. Csöbör Katalin országgyűlési képviselő beszédében elmondta, márciusnak mindig különleges szépsége és ereje van. A szabadságharc óta eltelt 166 év alatt idegen hatalmak játszottak függetlenségünkkel, megalázták nemzetünket és keserves tragédiáknak voltunk tanúi. 1848 ebben a nehéz történelemben egy üde színfolt, a magyar nemzet önmagára találásának ünnepe.
Akkor minden ember tudta, hogy, ha van nemzet, akkor van egység és akkor van haza is. Ha pedig van nemzeti egység, akkor van nemzeti gazdaság is, nem pedig az idegenek általi tőke és profit kivétel. Ha van haza, akkor van anyanyelv, irányt és célt mutató gondolkodás is. A szabadságharc hőseitől tanulhatjuk meg, mi az igazi hazaszeretet, ami nem nacionalizmus és nem gyűlölet, mint, ahogy a liberalizmus mai hívei gondolják, hangsúlyozta a képviselő.
Preview Image
A jelenkorra áttérve Csöbör Katalin elmondta, az elmúlt majd négy évben szép eredményeket sikerült elérni, megszabadulni az IMF hiteltől, sikerült a saját talpunkra állni. A gazdaság növekedni kezdett, bevonták a teherviselésbe a multikat és negyven év után először csökkentet a rezsi. Minimálbért tudtak emelni és az államadósság is szigorú kontroll alatt áll. De még nagy út áll az ország előtt, melyet közösen járhatnak végig.
A beszédet követően műsort adtak a Hejőcsabai Római Katolikus Óvoda apróságai, majd a helyi általános iskola tanulói.
minap.hu
Fotó: F. Kaderják Csilla