Az 1888-as látogatáskor a Kun Kálmán vezette delegáció már beszámolhatott arról, hogy Kossuthot a város közgyűlése díszpolgárrá választotta, s arcképét is leleplezték a városháza dísztermében. A feljegyzések szerint ekkor hangzott el, hogy „nekem volt részem abban – tekintettel Miskolc fekvésére és más számba vehető körülményeire –, hogy a város két képviselő helyet nyert. Két képviselői kerület ugyan sok, de Miskolcnak kiváltságos helyzete van”. Kossuth ezzel utalt arra, hogy a szabadságharc alatt Miskolc, mint Felső-Magyarország székvárosa, stratégiai jelentőségű szerepet vállalt. (Szemere szerint: amíg Miskolc a kezünkben van, egész Felső-Magyarország a kezünkben van.)
1889-ben Xantusné Doleschall Gabriella baráti társasággal, s mint Ruttkayné Kossuth Lujza (Kossuth Lajos húga) barátnője volt a „turini remete” látogatója. 1891-ben „pártdelegáció” vállalta a látogatást: Mocsáry Lajos és Kovács Lajos megyei pártelnök vitte a híreket, s felvetették, hogy Miskolc utcát szeretne elnevezni díszpolgáráról. Kossuth szabadkozott, hogy ehhez ő felhatalmazást nem adhat, de az elnevezésről nem sokkal később döntött a közgyűlés. (A városról 1895-ben megjelent térkép a Czikó utcát már Kossuth Lajos utcaként tünteti fel.)
1893-ban a levelezőtárs Herman Ottó és neje, Borosnyai Kamilla az utolsók között tudott beszélni az egykori politikus-társsal. Herman Ottó közel két évtizeddel korábban írta levelét és várta válaszát Kossuthnak abban a kérdésben, hogy – egyebek mellett – szerencsés lenne-e az iparosokat és kereskedőket a függetlenségi pártba, mint önálló pártformációba szervezni. Erre fejtette ki véleményét tizenegy és fél oldalas gyászkeretes levélpapíron Kossuth, amelyet – mint fontos politikai gondolatot – a pesti sajtó teljes terjedelmében leközölt. (A levél eredetijét a Herman Ottó Múzeum őrzi.)1894. április 2-án a vidéki városok legnagyobb küldöttségét vezette Soltész Nagy Kálmán a Kerepesi úti temetőbe, a gyászszertartás helyszínére. A sírra földet vittek a felsőzsolcai honvéd emlékműről, valamint Szemere Bertalan sírjáról. A nemzet nevében Jókai Mór búcsúzott, s utolsóként Herman Ottó köszönt el Kossuth Lajostól. Mindkettőjüket elszakíthatatlan szálak kötötték ahhoz, aki távozott, s a szabadságharc városához, Miskolchoz is.
Dobrossy IstvánFent: Kossuth Lajos képe a Városházán 1943-ban
Balra: Kossuth levele Palóczy Lászlónak, aki Aradig követte a kormányt, s az utolsó ülést is ő zárta be