A lassan véget érő Színek évadának szerzője Tasnádi István. A szeptemberi évadkezdés óta több alkalommal mutatták be műveit, s maga az író is számos alkalommal érkezett Miskolcra. A Nézőművészeti Kft. tavaly a Nézőművészeti főiskola című Tasnádi-művet adta elő nagy sikerrel, kedden pedig a darwini elméletet boncolgatták Mucsiék.
Tasnádi István a színészek improvizációinak felhasználásával írta A fajok eredete című előadást, amely ezúttal is bővelkedett improvizatív jelenetekben – köszönhetően a Mucsi-Scherer párosnak.
A történet Darwin azonos című művének textusaival kezdődik. A narrátor információit pedig a három színész jeleníti meg – akik jelen esetben hajléktalanok, s ennek jelentősége később nyer alapot.
Zoltán (Mucsi Zoltán) filmes. Bemutatkozásából kiderül, különleges vonzalma volt a múltban a dinnyékhez, azon belül is a görögdinnyére specializálódott, mint mondta. Festményeiből kiderül, hogy a világ dinnye, s a görögdinnye maga a világ, de egy „sikeres” forgatókönyvet is jegyez. Munkáját százezer szempár nézte végig – ugyan a közönség csirkékből állt, de a kis helyre bezsúfolt, s ezáltal viselkedészavarossá vált jószágoknak nagyon tetszett a film.
A siker okán legújabb forgatókönyvét István (Scherer Péter) meg is vásárolja. A producer elmeséli, miként került a filmes szakmába – hamar kiderül, tevékenységének mozgatója a pénz.
A mozi a csirkefarm lakóinak készülne, s ezért számos kompromisszumot kell kötnie az arra egyébként képtelen Zoltánnak. A történet folyásának következményeként Zoltán megvilágosodik azt illetően, hogyan fordíthatja a csirkék világára az evolúció elméletét, s a furcsa kontextus igazán szárnyas központúnak ígérkezik.
A film meghatározó jelenetének főhőse a csirke, s az ősembert alakító csirkefarm vezetője, – akit Thuróczy Szabolcs alakít – bemutatkozásából kiderül, hogy börtönviselt, enyhén antiszociális figura, aki a csirkék között békét lelt.
A háziasítás jelenetének rögzítése nehézkessé válik, pedig István még önmaga is igyekszik csirke lenni. Reménytelenség, lemondás, összeomlás – az alkotók jövője pedig a hajléktalanságba fullad.
A Dömötör Tamás által rendezett darab felváltva mutat jeleneteket a készülő filmből, az azt megelőző történetekből, s a pénzügyi nehézségek okán teljesen nincstelenné váló, szemetesből vacsorázó alkotók jövőjéből – a társadalmi, evolúciós kérdéseket feszegető alkotás feldolgozása vélhetően nehezebb volna – ha nem lehetetlen – más színészek előadásában. Mucsi Zoltán és Scherer Péter kettőse azonban garancia a nevetéstől megszülető könnycseppekre, s arra, hogy egy komoly témát hogyan is kell profin, fogyaszthatóan, könnyeden, humorosan feldolgozni.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
Tasnádi István a színészek improvizációinak felhasználásával írta A fajok eredete című előadást, amely ezúttal is bővelkedett improvizatív jelenetekben – köszönhetően a Mucsi-Scherer párosnak.
A történet Darwin azonos című művének textusaival kezdődik. A narrátor információit pedig a három színész jeleníti meg – akik jelen esetben hajléktalanok, s ennek jelentősége később nyer alapot.
Zoltán (Mucsi Zoltán) filmes. Bemutatkozásából kiderül, különleges vonzalma volt a múltban a dinnyékhez, azon belül is a görögdinnyére specializálódott, mint mondta. Festményeiből kiderül, hogy a világ dinnye, s a görögdinnye maga a világ, de egy „sikeres” forgatókönyvet is jegyez. Munkáját százezer szempár nézte végig – ugyan a közönség csirkékből állt, de a kis helyre bezsúfolt, s ezáltal viselkedészavarossá vált jószágoknak nagyon tetszett a film.
A siker okán legújabb forgatókönyvét István (Scherer Péter) meg is vásárolja. A producer elmeséli, miként került a filmes szakmába – hamar kiderül, tevékenységének mozgatója a pénz.
A mozi a csirkefarm lakóinak készülne, s ezért számos kompromisszumot kell kötnie az arra egyébként képtelen Zoltánnak. A történet folyásának következményeként Zoltán megvilágosodik azt illetően, hogyan fordíthatja a csirkék világára az evolúció elméletét, s a furcsa kontextus igazán szárnyas központúnak ígérkezik.
A film meghatározó jelenetének főhőse a csirke, s az ősembert alakító csirkefarm vezetője, – akit Thuróczy Szabolcs alakít – bemutatkozásából kiderül, hogy börtönviselt, enyhén antiszociális figura, aki a csirkék között békét lelt.
A háziasítás jelenetének rögzítése nehézkessé válik, pedig István még önmaga is igyekszik csirke lenni. Reménytelenség, lemondás, összeomlás – az alkotók jövője pedig a hajléktalanságba fullad.
A Dömötör Tamás által rendezett darab felváltva mutat jeleneteket a készülő filmből, az azt megelőző történetekből, s a pénzügyi nehézségek okán teljesen nincstelenné váló, szemetesből vacsorázó alkotók jövőjéből – a társadalmi, evolúciós kérdéseket feszegető alkotás feldolgozása vélhetően nehezebb volna – ha nem lehetetlen – más színészek előadásában. Mucsi Zoltán és Scherer Péter kettőse azonban garancia a nevetéstől megszülető könnycseppekre, s arra, hogy egy komoly témát hogyan is kell profin, fogyaszthatóan, könnyeden, humorosan feldolgozni.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.