– Óriási öröm számomra a díj, mert egy élet munkáját ismeri el, nemcsak az enyémet, hanem a környezetemét is, hiszen az oktatáshoz, a kutatáshoz partnerek kellenek, akik lehetővé tették az eredményeket – mondta az MTI-nek Roósz András kohómérnök, anyagkutató abból az alkalomból, hogy Széchenyi-díjjal tüntették ki.
Az elismerést a magyar kohászat és fémes anyagtudomány, ezen belül a magyar űranyagtudomány területén folytatott, nemzetközileg is jelentős, több mint négy évtizedes kutatói és oktatói tevékenységéért ítélték oda az akadémikusnak.
– Pályám két szakaszára tekintek vissza a legszívesebben. Az egyik az a munka, mely a magyar-orosz űrrepülés idején végzett űranyag-tudományi kísérletekhez vezetett. A Miskolci Egyetemen az 1970-es évektől kutattuk a fémolvadékok megdermedését. Fuchs Erik professzor vezetésével készítettünk elő egy kísérletsorozatot – a Bealuca néven ismertté vált anyagtechnológiai kísérleteket –, melyeket aztán a fent lévő űrszemélyzet hajtott végre, és mi értékeltük ki idelent – nyilatkozta.
Személyesen ismerhette a két asztronautát, Farkas Bertalant és a nemrég elhunyt Valerij Kubaszovot.
– Mondhatom, hogy jelentős részem volt a munkában, óriási dolog volt ez akkor egy fiatal mérnöknek – emlékezett vissza az akadémikus. Ez a munka vezetett oda, hogy pár év múlva kikerült Stuttgartba, majd Darmstadtba, és tizenegy éven keresztül dolgozott először a Max Planck Intézetben, majd a Stuttgarti Egyetemen.
– Egy évben három-négy hónapot voltam kint, egyébként itthon oktattam és kutattam. Ötvözetrendszerek kristályosodásával, a folyamat szimulációjával, a szimulációk kísérleti ellenőrzésével foglalkoztam, amivel előtte itthon is. Nagyjából ez az, ami végigvonul az életemen, hazatérve itthon is folytattam, közben kint is, Magyarországon is számos doktoranduszom volt a témában – tette hozzá a tudós.
Ez a tizenegy év tette lehetővé, hogy a nemzetközi tudományos világba bekerülhetett, nagyon sok külföldi tudóst megismerhetett. Mégsem a tudományos eredményeit tekinti pályája legnagyobb sikerének.
– Inkább azt, hogy sikerült a Miskolci Egyetemen egy olyan fiatal csapatot összehozni, amely átvette, átveszi azt a tevékenységet, amit folytattam – mondta Roósz András.
Jelenleg amellett, hogy főállású egyetemi tanárként dolgozik, az egyetem és a tudományos akadémia közös kutatócsoportjában is tevékenykedik, ami amorf fémekkel foglalkozik.
– Nagyon izgalmas területe ez az anyagkutatásnak: olyan szerkezeteket hozunk létre a fémek ötvözeteiből, melyek nem kristályosak, hanem összevissza találhatók bennük az atomok, szemben a megszokott fémes anyagainkkal, ahol nagyon szép rend van. Ezeknek az anyagoknak a különleges tulajdonságait vizsgáljuk – fűzte hozzá a kutató.
Roósz András a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár, a magyar űranyag-tudományi program irányítója 1945. június 21-én született Weissensteinben (Ausztria). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán végzett 1968-ban. Fő kutatási területéből, a fémes anyagtudományból nőtt ki a hazai űranyag-tudomány.
1983-ban lett egyetemi docens. Számos rangos egyetemnek volt vendégprofesszora, 1992-ben habilitált. A műszaki tudomány doktora címet 1994-ben szerezte meg, ekkor nevezték ki egyetemi tanárrá. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották.
Vezetésével folyik a Nemzetközi Ûrállomás egyik programjához kapcsolódó űrkemence fejlesztése. Az MTA-ME Anyagtudományi Kutatócsoport vezetője, 2010-ig a Miskolci Egyetem Fémtani és Képlékenyalakítás-tani Tanszék vezetője, egyben az Anyagtudományi Intézet igazgatója volt. Munkásságát 2003-ban Eötvös József-díjjal ismerték el.
MTI
Az elismerést a magyar kohászat és fémes anyagtudomány, ezen belül a magyar űranyagtudomány területén folytatott, nemzetközileg is jelentős, több mint négy évtizedes kutatói és oktatói tevékenységéért ítélték oda az akadémikusnak.
– Pályám két szakaszára tekintek vissza a legszívesebben. Az egyik az a munka, mely a magyar-orosz űrrepülés idején végzett űranyag-tudományi kísérletekhez vezetett. A Miskolci Egyetemen az 1970-es évektől kutattuk a fémolvadékok megdermedését. Fuchs Erik professzor vezetésével készítettünk elő egy kísérletsorozatot – a Bealuca néven ismertté vált anyagtechnológiai kísérleteket –, melyeket aztán a fent lévő űrszemélyzet hajtott végre, és mi értékeltük ki idelent – nyilatkozta.
Személyesen ismerhette a két asztronautát, Farkas Bertalant és a nemrég elhunyt Valerij Kubaszovot.
– Mondhatom, hogy jelentős részem volt a munkában, óriási dolog volt ez akkor egy fiatal mérnöknek – emlékezett vissza az akadémikus. Ez a munka vezetett oda, hogy pár év múlva kikerült Stuttgartba, majd Darmstadtba, és tizenegy éven keresztül dolgozott először a Max Planck Intézetben, majd a Stuttgarti Egyetemen.
– Egy évben három-négy hónapot voltam kint, egyébként itthon oktattam és kutattam. Ötvözetrendszerek kristályosodásával, a folyamat szimulációjával, a szimulációk kísérleti ellenőrzésével foglalkoztam, amivel előtte itthon is. Nagyjából ez az, ami végigvonul az életemen, hazatérve itthon is folytattam, közben kint is, Magyarországon is számos doktoranduszom volt a témában – tette hozzá a tudós.
Ez a tizenegy év tette lehetővé, hogy a nemzetközi tudományos világba bekerülhetett, nagyon sok külföldi tudóst megismerhetett. Mégsem a tudományos eredményeit tekinti pályája legnagyobb sikerének.
– Inkább azt, hogy sikerült a Miskolci Egyetemen egy olyan fiatal csapatot összehozni, amely átvette, átveszi azt a tevékenységet, amit folytattam – mondta Roósz András.
Jelenleg amellett, hogy főállású egyetemi tanárként dolgozik, az egyetem és a tudományos akadémia közös kutatócsoportjában is tevékenykedik, ami amorf fémekkel foglalkozik.
– Nagyon izgalmas területe ez az anyagkutatásnak: olyan szerkezeteket hozunk létre a fémek ötvözeteiből, melyek nem kristályosak, hanem összevissza találhatók bennük az atomok, szemben a megszokott fémes anyagainkkal, ahol nagyon szép rend van. Ezeknek az anyagoknak a különleges tulajdonságait vizsgáljuk – fűzte hozzá a kutató.
Roósz András a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár, a magyar űranyag-tudományi program irányítója 1945. június 21-én született Weissensteinben (Ausztria). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán végzett 1968-ban. Fő kutatási területéből, a fémes anyagtudományból nőtt ki a hazai űranyag-tudomány.
1983-ban lett egyetemi docens. Számos rangos egyetemnek volt vendégprofesszora, 1992-ben habilitált. A műszaki tudomány doktora címet 1994-ben szerezte meg, ekkor nevezték ki egyetemi tanárrá. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották.
Vezetésével folyik a Nemzetközi Ûrállomás egyik programjához kapcsolódó űrkemence fejlesztése. Az MTA-ME Anyagtudományi Kutatócsoport vezetője, 2010-ig a Miskolci Egyetem Fémtani és Képlékenyalakítás-tani Tanszék vezetője, egyben az Anyagtudományi Intézet igazgatója volt. Munkásságát 2003-ban Eötvös József-díjjal ismerték el.
MTI