A szabadegyetemi előadások tavaszi szemeszterében a felkért előadók kéthetenként megidézik a két világháború közötti időszakot. A fókuszpont minden alkalommal máshol van. Az előadók a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.
Szerdán Gyarmati Béla színháztörténész előadása töltötte meg a Feledy-házat. Az előadót és a hallgatóságot Kákóczki András, a sorozat szerkesztője, házigazdája köszöntötte. Beszélt a szabadegyetemi sorozat céljáról, majd elmondta, az egyórás előadások érdeklődést keltenek, hogy a kulturális, művészeti múltunkat jobban megismerjük.
Jelesek és tálentumosok – ez volt az alcíme Gyarmati Béla előadásának. A színháztörténész elsőként a Trianon utáni időszakról szólt. „Lelkünk színpadán talán megjelenik az a világ, közvetlenül a háború utáni időszak, de vigyázó szemünket az állomásokra vessük. Egy állomásról elindul egy szerelvény Miskolc felé.”
Az említett szerelvény mellett elmondta, több vonat volt zsúfolva, s voltak egész családok, amelyek azon éltek – mindazok, akik a szlovák közigazgatásra nem esküdtek fel. A társadalomrajzot követően, az akkori színházi életről elmondta, 23-24 vagonban hozták a színház felszerelését Miskolcra.
– Ez akkoriban is ritkaság volt. Nincsenek véletlenek, a színházi életben fontos, hogy minden előfordulhat, s az ellenkezője is. A háború alatt rendkívül felpezseg az élet, nem csak azért mert a később bizonytalan volt, s érvényesült a „csak egy nap a világ”, hanem mert mindenki egy kicsit élni akart, találkozni akart. Tele voltak a kávéházak, színházak – mondta Gyarmati Béla, hozzátéve, hogy a színházak, vendéglátó egységek dolga a második világháború alatt nagyon jól mentek.
Szólt a kommün túlélésének idejéről. Mint mondta, a színházat át kellett adni bizonyos rendezvényekre.
– A miskolci közönségnek nagy szerencséje volt, mert a direkció ’15-től ’21-ig hatalmas konszerné szerveződött. Mind a négy Sebestyén-fiú színházi ember lett. Sebestyén Mihállyal még megismerkedhettem, mert 1973-ban, mikor a színház 150 éves volt, akkor az akkori főtitkár szervezésének köszönhetően felkereshettem őt. Majdnem egy egész napot tölthettem vele és feleségével. Nagyon sok dolgot meséltek. Érdekes pálya. Előttük senki nem volt művész – mondta.
Az előadás során számos kiemelkedő színész élete szóba került, s természetesen a meghatározó rendezőkről is mesélt Gyarmati Béla.
A színháztörténész beszélt arról a rövid időszakról is, amikor Horváth Árpád, a debreceni Csokonai Színház igazgatója volt. A ’35-ös változásokról, amelyek átrendezték a teátrum vezetését, s szóba került az is, milyen adósságokat halmozott fel a debreceni színház.
– Volt egy kulcsmondat is: azt mondja az egyik miskolci főember, hogy nem szabad a közönség szellemi színvonalát meghaladó műveket játszani, mert akkor nem fog menni a színház. Mintha ez az elv máig élne – fűzte hozzá Gyarmati Béla.
A Művészeti Szabadegyetem előadássorozata legközelebb április 2-án várja majd az érdeklődőket a Feledy-házba. Akkor a képzőművészeti élet kerül a középpontba. A miskolci művésztelepről, s a képzőművészet alakulásáról Szoboszlai Lilla muzeológus tart előadást.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
Szerdán Gyarmati Béla színháztörténész előadása töltötte meg a Feledy-házat. Az előadót és a hallgatóságot Kákóczki András, a sorozat szerkesztője, házigazdája köszöntötte. Beszélt a szabadegyetemi sorozat céljáról, majd elmondta, az egyórás előadások érdeklődést keltenek, hogy a kulturális, művészeti múltunkat jobban megismerjük.
Jelesek és tálentumosok – ez volt az alcíme Gyarmati Béla előadásának. A színháztörténész elsőként a Trianon utáni időszakról szólt. „Lelkünk színpadán talán megjelenik az a világ, közvetlenül a háború utáni időszak, de vigyázó szemünket az állomásokra vessük. Egy állomásról elindul egy szerelvény Miskolc felé.”
Az említett szerelvény mellett elmondta, több vonat volt zsúfolva, s voltak egész családok, amelyek azon éltek – mindazok, akik a szlovák közigazgatásra nem esküdtek fel. A társadalomrajzot követően, az akkori színházi életről elmondta, 23-24 vagonban hozták a színház felszerelését Miskolcra.
– Ez akkoriban is ritkaság volt. Nincsenek véletlenek, a színházi életben fontos, hogy minden előfordulhat, s az ellenkezője is. A háború alatt rendkívül felpezseg az élet, nem csak azért mert a később bizonytalan volt, s érvényesült a „csak egy nap a világ”, hanem mert mindenki egy kicsit élni akart, találkozni akart. Tele voltak a kávéházak, színházak – mondta Gyarmati Béla, hozzátéve, hogy a színházak, vendéglátó egységek dolga a második világháború alatt nagyon jól mentek.
Szólt a kommün túlélésének idejéről. Mint mondta, a színházat át kellett adni bizonyos rendezvényekre.
– A miskolci közönségnek nagy szerencséje volt, mert a direkció ’15-től ’21-ig hatalmas konszerné szerveződött. Mind a négy Sebestyén-fiú színházi ember lett. Sebestyén Mihállyal még megismerkedhettem, mert 1973-ban, mikor a színház 150 éves volt, akkor az akkori főtitkár szervezésének köszönhetően felkereshettem őt. Majdnem egy egész napot tölthettem vele és feleségével. Nagyon sok dolgot meséltek. Érdekes pálya. Előttük senki nem volt művész – mondta.
Az előadás során számos kiemelkedő színész élete szóba került, s természetesen a meghatározó rendezőkről is mesélt Gyarmati Béla.
A színháztörténész beszélt arról a rövid időszakról is, amikor Horváth Árpád, a debreceni Csokonai Színház igazgatója volt. A ’35-ös változásokról, amelyek átrendezték a teátrum vezetését, s szóba került az is, milyen adósságokat halmozott fel a debreceni színház.
– Volt egy kulcsmondat is: azt mondja az egyik miskolci főember, hogy nem szabad a közönség szellemi színvonalát meghaladó műveket játszani, mert akkor nem fog menni a színház. Mintha ez az elv máig élne – fűzte hozzá Gyarmati Béla.
A Művészeti Szabadegyetem előadássorozata legközelebb április 2-án várja majd az érdeklődőket a Feledy-házba. Akkor a képzőművészeti élet kerül a középpontba. A miskolci művésztelepről, s a képzőművészet alakulásáról Szoboszlai Lilla muzeológus tart előadást.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.