Szomorú annak a gyűjtőnek az élete, aki nem látja, mi lesz a sorsa az általa egységgé szervezett és megőrzött értékeknek, ha ő már nem lesz, vallja Barna György, aki emiatt úgy döntött, maga keres felelős, és a gyűjteményeket fenntartani is képes új gazdákat a jelenleg az általa létrehozott Lézerpont Látványtárban látható tárlatoknak. Ötnek már biztosította is a jövőjét – ezek közül a Kárpát-medence népviseleteit bemutató gyűjteményt, ami Európában is a legnagyobbnak számít, Miskolc városának adományozta.
Amint arról be is számoltunk, ez ügyben az elmúlt év közepén gyorsultak fel az események, azóta aláírták a szerződést, és a kiállítás új otthona, a Herman Ottó Múzeum a szakmai előkészítés mellett a viseletek bemutatására alkalmas, most megépítendő épületrésszel kapcsolatos munkákat is gőzerővel végzi – már az engedélyeztetésnél tartanak Rudolf Mihály építész tervei.
– A tárlat a tervek szerint 2015 szeptemberében nyithatja meg újra kapuit. Ez nagyon távolinak tűnik, de nem az, és nem csak az építkezés miatt. Mi itt két év alatt hoztuk létre azt a kiállítást és azt a technológiát, amit gyorsan és problémamentesen kell lebontani, átszállítani és újraépíteni. A ruhák nagyon érzékenyek, nem lehet hibázni. Most kell megtervezni és előkészíteni, hogy a végén, az utolsó három hónapban minden szál precízen összefusson – mondta Barna György.
Ugyanis három hónap alatt le kell bonyolítani a költözést – ami szinte hihetetlenül sokrétű feladat. Ennek egyetlen lényeges oka van: a ruhák anyaga élő, megállítani nem is lehet romlását, csak minimálisra csökkenteni, ezzel időben a maximumra kihúzni. Ehhez speciális fény- és légköri viszonyokra van szükség, három hónapnál hosszabb ideig normál – vagy legalábbis kevésbé védett – körülmények között tartani a viseleteket már túl nagy kockázatot jelent. Többek között ezért sincsenek állandó viselet-kiállítások, jegyzi meg Barna György.
Ebben a speciális esetben az is nehéz, ami egyszerűnek tűnik. A kiállításon látható bábukat ugyanis nem lehet levetkőztetni, mert azokat az öltözet egykori viselőjének testalkatához igazították. És azért sem, mert az károsíthatná a ruhákat. Tehát úgy kell megoldani, hogy a felöltöztetett 180 (!) babát nagyon óvatosan és minél kevesebb érintéssel, tehát lehetőleg raktározás nélkül lehessen átszállítani új helyére – és persze ugyanígy a 170 installáció darabjait is.
Ez azért is érdekes feladvány, mert a vitrinek is költöznek.
– Látogatóink annyit látnak, hogy bármikor jönnek, szépen állnak a keményített alsószoknyák, a puffos ujjak. És ez így van jól. Ahhoz azonban, hogy ez hat év óta így van, azóta nem kellett sem tisztítani, sem más módon felfrissíteni a viseleteket, egészen speciális körülményeket kellett megteremtenünk – mondja Barna György. Majd felsorol jó néhány szempontot: 19 Celsius-fokos hőmérséklet és 40 százalékos páratartalom – ez az alap. Ha ennél kisebb a páratartalom, akkor kiszárad, eltörik az anyag, ha nagyobb, penészedni kezdhet. És mivel ezek nagy többségét valaha viselték, a mikroorganizmusokat nem lehet belőlük teljesen eltávolítani. A viseletek anyagának, de főleg a jellegzetes színeinek az egyik legnagyobb ellensége a fény. Ezért kellenek az UV-szűrt fényű lámpák. Mivel nulla kisugárzású fényforrás nincs, ezért a speciális világítás egyes elemeit mozgásérzékelők vezérlik, hogy minél rövidebb ideig termeljék a hőt, és az ember számára nem érzékelhető, de hosszú távon ártalmas elektromágneses sugarakat.
– Most nagyon elterjedtek a LED-ek, hiszen költségkímélők, és alig termelnek hőt. Csakhogy hideg fényük torzítja a színeket! A nyugat-európai múzeumokban már elkezdték leszerelni, olyan mértékben rontja a tárgyak valós megjelenését, és ezzel a kiállítások minőségét – jelzi Barna György, hogy ebben a rendszerben mindig van egy „de”…
A jelenlegi kiállítás speciálisan ragasztott, UV-szűrt üvegből készült, légmentesen lezárt, túlnyomásos levegőjű, a műszeriparban előírt legmagasabb porszűrőkkel ellátott, állandó hőmérsékletű és páratartalmú vitrinekben látható. Ezeket félévente olyan gázzal kell feltölteni, ami fékezi a mikroorganizmusokat – de kíméli a ruhát. Mindezt át kell majd szállítani, gépészetestül a múzeumba – annyi „kis extrával”, hogy utóbbi kapacitását meg kell növelni, hiszen a várhatóan több látogató több hőt és párát termel majd.
A Látványtár kiállításainak bontása tehát ez év vége felé kezdődik, míg a viseletgyűjtemény – az építkezés és az installáció időigényes áttelepítése miatt-2015 május- júniusra van ütemezve.
– Szeretném lerövidíteni ezt az átmeneti állapotot, hogy minél kevesebb ideig legyen torzó a Látványtár. A látogatóknak sem szívesen mutatnám úgy meg, és azt valószínűleg nem bírnám ki, hiszen negyven éve velem élnek ezek a tárgyak – mondja Barna György. A viseletgyűjtemény mindenesetre továbbra is velünk él: a szerződésben a város vállalta, hogy 10 évig nyitva tartja majd az új tárlatot, és 30 évig nem bontja meg a gyűjteményt.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs.
Amint arról be is számoltunk, ez ügyben az elmúlt év közepén gyorsultak fel az események, azóta aláírták a szerződést, és a kiállítás új otthona, a Herman Ottó Múzeum a szakmai előkészítés mellett a viseletek bemutatására alkalmas, most megépítendő épületrésszel kapcsolatos munkákat is gőzerővel végzi – már az engedélyeztetésnél tartanak Rudolf Mihály építész tervei.
– A tárlat a tervek szerint 2015 szeptemberében nyithatja meg újra kapuit. Ez nagyon távolinak tűnik, de nem az, és nem csak az építkezés miatt. Mi itt két év alatt hoztuk létre azt a kiállítást és azt a technológiát, amit gyorsan és problémamentesen kell lebontani, átszállítani és újraépíteni. A ruhák nagyon érzékenyek, nem lehet hibázni. Most kell megtervezni és előkészíteni, hogy a végén, az utolsó három hónapban minden szál precízen összefusson – mondta Barna György.
Ugyanis három hónap alatt le kell bonyolítani a költözést – ami szinte hihetetlenül sokrétű feladat. Ennek egyetlen lényeges oka van: a ruhák anyaga élő, megállítani nem is lehet romlását, csak minimálisra csökkenteni, ezzel időben a maximumra kihúzni. Ehhez speciális fény- és légköri viszonyokra van szükség, három hónapnál hosszabb ideig normál – vagy legalábbis kevésbé védett – körülmények között tartani a viseleteket már túl nagy kockázatot jelent. Többek között ezért sincsenek állandó viselet-kiállítások, jegyzi meg Barna György.
Ebben a speciális esetben az is nehéz, ami egyszerűnek tűnik. A kiállításon látható bábukat ugyanis nem lehet levetkőztetni, mert azokat az öltözet egykori viselőjének testalkatához igazították. És azért sem, mert az károsíthatná a ruhákat. Tehát úgy kell megoldani, hogy a felöltöztetett 180 (!) babát nagyon óvatosan és minél kevesebb érintéssel, tehát lehetőleg raktározás nélkül lehessen átszállítani új helyére – és persze ugyanígy a 170 installáció darabjait is.
Ez azért is érdekes feladvány, mert a vitrinek is költöznek.
– Látogatóink annyit látnak, hogy bármikor jönnek, szépen állnak a keményített alsószoknyák, a puffos ujjak. És ez így van jól. Ahhoz azonban, hogy ez hat év óta így van, azóta nem kellett sem tisztítani, sem más módon felfrissíteni a viseleteket, egészen speciális körülményeket kellett megteremtenünk – mondja Barna György. Majd felsorol jó néhány szempontot: 19 Celsius-fokos hőmérséklet és 40 százalékos páratartalom – ez az alap. Ha ennél kisebb a páratartalom, akkor kiszárad, eltörik az anyag, ha nagyobb, penészedni kezdhet. És mivel ezek nagy többségét valaha viselték, a mikroorganizmusokat nem lehet belőlük teljesen eltávolítani. A viseletek anyagának, de főleg a jellegzetes színeinek az egyik legnagyobb ellensége a fény. Ezért kellenek az UV-szűrt fényű lámpák. Mivel nulla kisugárzású fényforrás nincs, ezért a speciális világítás egyes elemeit mozgásérzékelők vezérlik, hogy minél rövidebb ideig termeljék a hőt, és az ember számára nem érzékelhető, de hosszú távon ártalmas elektromágneses sugarakat.
– Most nagyon elterjedtek a LED-ek, hiszen költségkímélők, és alig termelnek hőt. Csakhogy hideg fényük torzítja a színeket! A nyugat-európai múzeumokban már elkezdték leszerelni, olyan mértékben rontja a tárgyak valós megjelenését, és ezzel a kiállítások minőségét – jelzi Barna György, hogy ebben a rendszerben mindig van egy „de”…
A jelenlegi kiállítás speciálisan ragasztott, UV-szűrt üvegből készült, légmentesen lezárt, túlnyomásos levegőjű, a műszeriparban előírt legmagasabb porszűrőkkel ellátott, állandó hőmérsékletű és páratartalmú vitrinekben látható. Ezeket félévente olyan gázzal kell feltölteni, ami fékezi a mikroorganizmusokat – de kíméli a ruhát. Mindezt át kell majd szállítani, gépészetestül a múzeumba – annyi „kis extrával”, hogy utóbbi kapacitását meg kell növelni, hiszen a várhatóan több látogató több hőt és párát termel majd.
A Látványtár kiállításainak bontása tehát ez év vége felé kezdődik, míg a viseletgyűjtemény – az építkezés és az installáció időigényes áttelepítése miatt-2015 május- júniusra van ütemezve.
– Szeretném lerövidíteni ezt az átmeneti állapotot, hogy minél kevesebb ideig legyen torzó a Látványtár. A látogatóknak sem szívesen mutatnám úgy meg, és azt valószínűleg nem bírnám ki, hiszen negyven éve velem élnek ezek a tárgyak – mondja Barna György. A viseletgyűjtemény mindenesetre továbbra is velünk él: a szerződésben a város vállalta, hogy 10 évig nyitva tartja majd az új tárlatot, és 30 évig nem bontja meg a gyűjteményt.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs.