A hortobágyi Kilenclyukú híd lábánál rendezett Szent György-napi kihajtási ünnep a pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye, amelyhez számos hiedelem és szokás fűződik. A népi hagyományok szerint ekkor kiseperték az istállókat, meghintették vízbe mártott babérágakkal, s a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat és a jószágaikat. A tűzön a nyájat áthajtották, majd maguk is háromszor átugrottak felette, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. E napon történt az állatok első kihajtása is a téli szálláshelyről a tavaszi, nyári legelőkre. Évszázados hagyomány, hogy ezen a napon tartják a kihajtási ünnepet a pásztorok, ilyenkorra nő meg annyira a fű a pusztán, hogy a több ezer állatot az istállókból ki lehet hajtani a legelőkre.
Az ünnepség megnyitásaként először a rackajuhokat terelték a kilenclyukú hídon keresztül, majd ostorcsattogtatás kíséretében megérkeztek a csíkosok, és az ökrös szekerek Ezt követően az állatok a híd lábánál sorakoztak fel, ahol az érdeklődők testközelből csodálhatták meg őket. Nemcsak juhokkal, hanem magyar szürke marhákkal is találkozhattak a kilátogatok. Ez a fajta a hazánkban őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik, a húsa mellett teherhordásra és mezőgazdasági munkára használták.
A kihajtási ünnepen Bodó Sándor a hajdú-bihari közgyűlés elnöke kiemelte, hogy ilyen rendezvényekre szükség van, hiszen segítenek megőrizni a hagyományokat, értékeket. ugyanakkor hozzátette, hogy a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. olyan küldetést teljesít, amely fontos része a magyar állattartási tradícióknak. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy ezek az állattartási hagyományok a mai gazdálkodás szerves részévé váljanak.
Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója a hagyományokról beszélt többek között a rovásfa történetéről, a múltban a pásztorok a gazdákkal együtt megszámolták a kihajtás előtt a jószágokat,ezt a számot a fába rótták,amelynek egyik fele a pásztornál, a másik a gazdánál maradt, mint mondta a pásztor így jól tudta, hogy hány állattal kell elszámolni a behajtáskor.
A kihajtáskor megbízólevelet adnak át a juhászoknak és a gulyásoknak. Egy évig kell felügyelni az állatokat.
A ménes, a magyar szürke gulya, a rackanyáj és a bivalycsorda egészen a tél beálltáig lesz kint a pusztában A hagyomány szerint a pásztorok állataikkal szeptember tájékán térnek vissza a téli szálláshelyükre, ahogy mondják akkor, amikor a jószág havat hoz a hátán.
Az ünnepség megnyitásaként először a rackajuhokat terelték a kilenclyukú hídon keresztül, majd ostorcsattogtatás kíséretében megérkeztek a csíkosok, és az ökrös szekerek Ezt követően az állatok a híd lábánál sorakoztak fel, ahol az érdeklődők testközelből csodálhatták meg őket. Nemcsak juhokkal, hanem magyar szürke marhákkal is találkozhattak a kilátogatok. Ez a fajta a hazánkban őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik, a húsa mellett teherhordásra és mezőgazdasági munkára használták.
A kihajtási ünnepen Bodó Sándor a hajdú-bihari közgyűlés elnöke kiemelte, hogy ilyen rendezvényekre szükség van, hiszen segítenek megőrizni a hagyományokat, értékeket. ugyanakkor hozzátette, hogy a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. olyan küldetést teljesít, amely fontos része a magyar állattartási tradícióknak. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy ezek az állattartási hagyományok a mai gazdálkodás szerves részévé váljanak.
Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója a hagyományokról beszélt többek között a rovásfa történetéről, a múltban a pásztorok a gazdákkal együtt megszámolták a kihajtás előtt a jószágokat,ezt a számot a fába rótták,amelynek egyik fele a pásztornál, a másik a gazdánál maradt, mint mondta a pásztor így jól tudta, hogy hány állattal kell elszámolni a behajtáskor.
A kihajtáskor megbízólevelet adnak át a juhászoknak és a gulyásoknak. Egy évig kell felügyelni az állatokat.
A ménes, a magyar szürke gulya, a rackanyáj és a bivalycsorda egészen a tél beálltáig lesz kint a pusztában A hagyomány szerint a pásztorok állataikkal szeptember tájékán térnek vissza a téli szálláshelyükre, ahogy mondják akkor, amikor a jószág havat hoz a hátán.