– Amikor megláttuk, milyen ismert és kedvelt olasz együttesekkel, például a milánói Scala zenekarával, játszunk egy időben, egy városban, bizony féltünk: lesz-e egyáltalán közönségünk? Lett. És óriási szeretettel, elismeréssel fogadta a koncertünket – emel ki egyet a számos meghatározó cremonai élményből Gergely Péter Pál karmester.
Amint arról még az utazás előtt beszámoltunk, két hangversenyre is meghívták Stradivari városában a miskolci Egressy–Erkel Ifjúsági Szimfonikus Zenekart. Pedig az olasz zenei élet egyik legjelentősebb városában nem szoktak amatőr együtteseket vendégül látni – különösen olyan jelentős alkalmakon nem, mint a II. János Pál és XXIII. János pápa római szentté avatási ünnepségét kísérő díszhangverseny-sorozat. Most viszont ez történt. A meghívás jelentőségét fel-, a zenekar eddigi teljesítményét pedig elismerve Balog Zoltán miniszter, az NKA, Miskolc város vezetése és önkormányzati képviselői egyaránt támogatták az utazást. A siker azt bizonyítja, ismét érdemes volt „befektetni” a fiatalokba.
– Április 27-én, a San Luca-templom több száz fős közönsége két ráadást is kért tőlünk. Annál nagyobb megtiszteltetés pedig nem is érhetett volna minket, és valójában az egész magyar zenei életet, mint hogy a Teatro Filodrammatici elnöke, Giorgio Mantovani felkelt betegágyából, és eljött a színházában adott, április 28-ai hangversenyünkre. Az ő kisgyermekkorában azon a színpadon koncertezett Bartók Béla. Azóta nemigen lépett fel ott magyar előadó, és feltétlenül meg akart minket hallgatni – meséli Gergely Péter Pál.
A karmester megemlíti, ott bizony senki nem kérdezte meg tőlük, hol van Miskolc… Majd arról is beszél, fantasztikus volt látni, ahogy a zenekar tagjai felnőttek a feladathoz. A negyvenöt 13-23 év közötti fiatal zenész olyan elhivatottsággal készült, és olyan érdeklődéssel szívta magába az információkat, ami szintén elismerést váltott ki a vendéglátókból, így a neves hegedűkészítő mesterből, Kónya Istvánból (Stefano Conia) vagy a polihisztorként számon tartott Giorgio Scolariból is.
– Nemcsak vittünk, nagyon sok mindent hoztunk is – fogalmaz Gergely Péter Pál. – Azt a tapasztalatot sehol máshol nem lehet megszerezni, amit például a híres hegedűkészítő mesterek műtermében tett látogatás nyújtott, méghozzá nemcsak a vonósoknak, de a fúvósoknak is. Hiszen a kezükbe is adták a sok tízmillió értékű, vadonatúj hangszereket…
A hazatérés után egy szülő úgy fogalmazott, olyan lett a gyereke, mintha a világ legkiválóbb akkumulátorát beletették volna egy fantasztikus teljesítményű autóba. A hasonlat talán furcsa, de kifejező – a kérdés, meddig és mire lesz elegendő ez a feltöltődés.
– Lényegében velünk egy időben hazaért a fellépés sikerének a híre. Ennek is köszönhető, hogy úgy tűnik, két év szünet után visszatérhet a zenekar, az iskolánk az operafesztivál kísérőprogramjába – mondja a már ismert, közvetlen eredményről a zenekar karmestere. Az Egressy–Erkel vezetésével pedig azt tervezik, addig dolgoznak az ügyön, amíg meg nem tudják hívni Miskolcra Scolari mester férfikarát, ők ugyanis már tudják, hogyan szól a Coro G. Paulli di Cremona, hiszen templomi koncertjük során részben velük léptek fel…
– Múlnak a napok, de még nem sikerült feldolgozni minden élményt. Egy valami viszont biztos. Minden kollégának tudnia kell, ha nem is tanítja a zenekar tagjait, vagy nem is itt, hanem az ország más részén dolgozik: az olaszok érzelem nélkül, kőkemény logikával levezetve jelentették ki, hogy amíg náluk bajok vannak, Magyarországon világszínvonalú a zeneoktatás – hangsúlyozta Gergely Péter Pál, majd hozzátette: – Merem állítani, az Egressy-Erkel az elmúlt másfél év országos versenyeinek összpontszámát tekintve a legeredményesebb iskola. Ezeket a zenei „hadállásokat” pedig semmiképp nem szabad feladnunk!
Cs. M.
Amint arról még az utazás előtt beszámoltunk, két hangversenyre is meghívták Stradivari városában a miskolci Egressy–Erkel Ifjúsági Szimfonikus Zenekart. Pedig az olasz zenei élet egyik legjelentősebb városában nem szoktak amatőr együtteseket vendégül látni – különösen olyan jelentős alkalmakon nem, mint a II. János Pál és XXIII. János pápa római szentté avatási ünnepségét kísérő díszhangverseny-sorozat. Most viszont ez történt. A meghívás jelentőségét fel-, a zenekar eddigi teljesítményét pedig elismerve Balog Zoltán miniszter, az NKA, Miskolc város vezetése és önkormányzati képviselői egyaránt támogatták az utazást. A siker azt bizonyítja, ismét érdemes volt „befektetni” a fiatalokba.
– Április 27-én, a San Luca-templom több száz fős közönsége két ráadást is kért tőlünk. Annál nagyobb megtiszteltetés pedig nem is érhetett volna minket, és valójában az egész magyar zenei életet, mint hogy a Teatro Filodrammatici elnöke, Giorgio Mantovani felkelt betegágyából, és eljött a színházában adott, április 28-ai hangversenyünkre. Az ő kisgyermekkorában azon a színpadon koncertezett Bartók Béla. Azóta nemigen lépett fel ott magyar előadó, és feltétlenül meg akart minket hallgatni – meséli Gergely Péter Pál.
A karmester megemlíti, ott bizony senki nem kérdezte meg tőlük, hol van Miskolc… Majd arról is beszél, fantasztikus volt látni, ahogy a zenekar tagjai felnőttek a feladathoz. A negyvenöt 13-23 év közötti fiatal zenész olyan elhivatottsággal készült, és olyan érdeklődéssel szívta magába az információkat, ami szintén elismerést váltott ki a vendéglátókból, így a neves hegedűkészítő mesterből, Kónya Istvánból (Stefano Conia) vagy a polihisztorként számon tartott Giorgio Scolariból is.
– Nemcsak vittünk, nagyon sok mindent hoztunk is – fogalmaz Gergely Péter Pál. – Azt a tapasztalatot sehol máshol nem lehet megszerezni, amit például a híres hegedűkészítő mesterek műtermében tett látogatás nyújtott, méghozzá nemcsak a vonósoknak, de a fúvósoknak is. Hiszen a kezükbe is adták a sok tízmillió értékű, vadonatúj hangszereket…A hazatérés után egy szülő úgy fogalmazott, olyan lett a gyereke, mintha a világ legkiválóbb akkumulátorát beletették volna egy fantasztikus teljesítményű autóba. A hasonlat talán furcsa, de kifejező – a kérdés, meddig és mire lesz elegendő ez a feltöltődés.
– Lényegében velünk egy időben hazaért a fellépés sikerének a híre. Ennek is köszönhető, hogy úgy tűnik, két év szünet után visszatérhet a zenekar, az iskolánk az operafesztivál kísérőprogramjába – mondja a már ismert, közvetlen eredményről a zenekar karmestere. Az Egressy–Erkel vezetésével pedig azt tervezik, addig dolgoznak az ügyön, amíg meg nem tudják hívni Miskolcra Scolari mester férfikarát, ők ugyanis már tudják, hogyan szól a Coro G. Paulli di Cremona, hiszen templomi koncertjük során részben velük léptek fel…
– Múlnak a napok, de még nem sikerült feldolgozni minden élményt. Egy valami viszont biztos. Minden kollégának tudnia kell, ha nem is tanítja a zenekar tagjait, vagy nem is itt, hanem az ország más részén dolgozik: az olaszok érzelem nélkül, kőkemény logikával levezetve jelentették ki, hogy amíg náluk bajok vannak, Magyarországon világszínvonalú a zeneoktatás – hangsúlyozta Gergely Péter Pál, majd hozzátette: – Merem állítani, az Egressy-Erkel az elmúlt másfél év országos versenyeinek összpontszámát tekintve a legeredményesebb iskola. Ezeket a zenei „hadállásokat” pedig semmiképp nem szabad feladnunk!
Cs. M.