A Herman Ottó Múzeum papszeri épületében, a matyó kultúrát körbejáró kiállításon is látható Meyke-ruha, ékes példájaként annak, hogy a híres matyó rózsák nem(csak) akkor válhatnak ma is aktuális, tetszetős díszekké, ha fürdőruhára vagy tornacipőre hímezzük, hanem ha értő módon továbbgondoljuk. A tárlat apropóján pénteken, szintén a Papszeren tartott, Hagyományőrzés a divatban című előadásában Molnár-Madarász Melinda azt mondta: alapvetően nem baj az előbbi jelenség sem, mert szerinte ebből a jelenlétből emelkedhet ki az érték.
Preview Image
Molnár-Madarász Melinda a Kalocsa melleti Géderlakról származik, családjában a dédmamától kezdve minden nőt látott hímezni – gondolhatnánk, hogy számára egyenes volt az út. Azonban az új út sosem egyenes, sem a vonalvezetésé, sem a felülete. Az, hogy a kerámiáktól kellett visszatalálnia a textilekhez, a ruhákhoz, csak egy kis vargabetűnek számít. Az viszont, hogy amikor 2003-ban diplomázott az Iparművészeti Egyetemen, még problémát okozott, hogy ő a népviseletekből kiinduló terveket készített, már rögnek tekinthető az úton.
Ennél is fontosabb azonban, hogy Meyke 2011-ben torockói kollekciójával első díjat nyert a Tetőtől Talpig pályázaton, 2012-ben a Gombold Újra! öltözéktervezési pályázatot nyerte meg, 2013-ban kalocsai, matyó, kalotaszegi és torockói motívumokat felhasználó kollekcióival mutatkozott be Washingtonban, a Smithsonian Folklife Festivalon. Ez évben pedig az ő ruháját is viselte Sebestyén Márta a Fölszállott a páva adásában. Méghozzá egyet a legújabb, barkó (ózd környéki palócok) kollekcióból.
A fentiekből is látszik, hogy a tervező tájegységeket dolgoz fel – a szó teljes értelmében: először elméletben mélyíti tudását, azután eredeti viseleteket tanulmányoz a helyszínen, rögzíti a formákat, a díszítések helyét és motívumait, és ezeket felhasználva, tiszteletben tartva tervezi modern, hordható kollekcióit. Tehát például nem díszít bárhol, hanem csak ott, ahol eredetileg is tették. Ha soros volt a hímzés, akkor ő is csak sorosan hozza vissza a mintát. Ugyanígy visszaköszön az ókalocsai „négyzetes” kötény vagy a matyó „gótikus” szoknyaforma.
– A hagyomány a múlt értékeit őrzi, lassú a tempója, a divat viszont mindig a jövőbe néz, és őrült tempóban változik. Én viszont a jelenben élek, arra figyelek. A századok alatt kiforrott, sok jelentéssel bíró formák ma is értékesek, csak érthetővé és élvezhetővé kell tenni a mai nők számára – mondta a tervező.
Legszívesebben természetes anyagokat használ, de nem fordul el a kevertszálasoktól sem, mert tudja, hogy ma fontos a praktikum: ne gyűrődjön, ha lehetséges, vasalni se kelljen. És fontos a variálhatóság, amit le- és felgombolható szoknyáival, kötényből gallérrá varázsolható textiljeivel ér el. Sőt, még az egyes tájegységi kollekciók darabjainak keverését is lehetségesnek tartja – és lehetővé teszi terveivel.
A kalocsai, kalotaszegi, torockói és matyó kollekcióból való ruhákat a Lévay József Református Gimnázium Kösöntyű tánccsoportjának tagjai mutatták be.
– A hagyomány a múlt értékeit őrzi, lassú a tempója, a divat viszont mindig a jövőbe néz, és őrült tempóban változik. Én viszont a jelenben élek, arra figyelek. A századok alatt kiforrott, sok jelentéssel bíró formák ma is értékesek, csak érthetővé és élvezhetővé kell tenni a mai nők számára – mondta a tervező.