És ha már ott volt, hát nem is tért haza üres kézzel! A miskolci Európa-bajnok a jelek szerint kezdi megközelíteni optimális formáját, legalábbis a Mecsek lejtőin mutatott teljesítményéből erre lehet következtetni.
– Mostanában nem vitte túlzásba a versenyzést! – jegyeztük meg beszélgetésünk kezdetén.
– Való igaz, de annyira kevés verseny van idehaza, hogy ezt semmiképpen sem hagyhattam ki. Gondolkoztam, hogy induljak-e, mert harmadik hónapja krónikus lábfájás gyötör. Az már kiderült, hogy az úgynevezett Baker ciszta okozza panaszaimat. Sántikáló „futásommal” persze könnyebb a dolga vetélytársaimnak, de lesz ez még másképpen is!
– Mondana valamit arról, hogyan zajlott le a verseny?
– Nos, a viharok a déli országrészt sem kímélték. A megáradt vízfolyásokon való átkelést nem lehetett megúszni száraz lábbal. S hiába vettem fel stoplis cipőt, többször is nem óhajtott, túl közeli kapcsolatba kerültem az anyafölddel. A Mecsekben ezúttal csak a két klasszikus számot rendezték meg. Szombatot délután URH-val kezdtünk. Az adók jó sorrendben való megkeresése most nem okozott gondot, mindhármat optimális útvonalon, komolyabb hiba nélkül találtam meg. Ez első helyezést ért kategóriámban, az F60-ban. De hozzá kell tennem, hogy a mostani legkeményebb ellenfelem, s egyben válogatott csapattársam, a nyergesújfalui László Károly nem indult ezen a viadalon.
– Akkor a vasárnapi folytatás már egyszerűbbnek ígérkezett!
– Vasárnap rövidhullámon is ígéretesen kezdtem, az első két adóra igen hamar ráleltem. A harmadik viszont alaposan megtréfált, mint utóbb kiderült, nem csak engem, hanem például a világbajnok székesfehérvári Fent Mariannt is. Balszerencsénkre mind a ketten olyan helyről mértük be ennek az 5-ös kódú adónak az irányát, ahol elektromos vezeték húzódott. Ez teljesen megzavarta a rádióhullámokat és egészen más irányba mutatott az irányadó rádiókészülék tényleges helyéhez képest.
– Milyen következménnyel jár együtt az ilyesmi?
– Nekem ez mintegy 3 kilométer pluszfutásba és igen sok időmbe telt. Aznap ki is kaptam, de az első napon megszerzett előnyöm szerencsére elegendőnek bizonyult az összetett győzelemhez a nyíregyházi Venczel Miklós és a váci Szűk Zoltán előtt. Utóbbi csapattársammal nagy elszántsággal készülünk a szeptemberi, Kazahsztánban sorra kerülő 17. világbajnokságra, de ő kedvezőbb körülmények között várhatja a nagy megmérettetést, ugyanis a közelmúltban, Erdélyben, Déván is versenyezhetett. Lehetőségeimhez mérten igyekszek mindent elkövetni annak érdekében, hogy minél jobb formába lendüljek. Idő még van, remélem, hogy sérülés, vagy betegség sem hátráltat majd az előttem álló hónapok során.
D. L.
– Mostanában nem vitte túlzásba a versenyzést! – jegyeztük meg beszélgetésünk kezdetén.
– Való igaz, de annyira kevés verseny van idehaza, hogy ezt semmiképpen sem hagyhattam ki. Gondolkoztam, hogy induljak-e, mert harmadik hónapja krónikus lábfájás gyötör. Az már kiderült, hogy az úgynevezett Baker ciszta okozza panaszaimat. Sántikáló „futásommal” persze könnyebb a dolga vetélytársaimnak, de lesz ez még másképpen is!
– Mondana valamit arról, hogyan zajlott le a verseny?
– Nos, a viharok a déli országrészt sem kímélték. A megáradt vízfolyásokon való átkelést nem lehetett megúszni száraz lábbal. S hiába vettem fel stoplis cipőt, többször is nem óhajtott, túl közeli kapcsolatba kerültem az anyafölddel. A Mecsekben ezúttal csak a két klasszikus számot rendezték meg. Szombatot délután URH-val kezdtünk. Az adók jó sorrendben való megkeresése most nem okozott gondot, mindhármat optimális útvonalon, komolyabb hiba nélkül találtam meg. Ez első helyezést ért kategóriámban, az F60-ban. De hozzá kell tennem, hogy a mostani legkeményebb ellenfelem, s egyben válogatott csapattársam, a nyergesújfalui László Károly nem indult ezen a viadalon.
– Akkor a vasárnapi folytatás már egyszerűbbnek ígérkezett!
– Vasárnap rövidhullámon is ígéretesen kezdtem, az első két adóra igen hamar ráleltem. A harmadik viszont alaposan megtréfált, mint utóbb kiderült, nem csak engem, hanem például a világbajnok székesfehérvári Fent Mariannt is. Balszerencsénkre mind a ketten olyan helyről mértük be ennek az 5-ös kódú adónak az irányát, ahol elektromos vezeték húzódott. Ez teljesen megzavarta a rádióhullámokat és egészen más irányba mutatott az irányadó rádiókészülék tényleges helyéhez képest.
– Milyen következménnyel jár együtt az ilyesmi?
– Nekem ez mintegy 3 kilométer pluszfutásba és igen sok időmbe telt. Aznap ki is kaptam, de az első napon megszerzett előnyöm szerencsére elegendőnek bizonyult az összetett győzelemhez a nyíregyházi Venczel Miklós és a váci Szűk Zoltán előtt. Utóbbi csapattársammal nagy elszántsággal készülünk a szeptemberi, Kazahsztánban sorra kerülő 17. világbajnokságra, de ő kedvezőbb körülmények között várhatja a nagy megmérettetést, ugyanis a közelmúltban, Erdélyben, Déván is versenyezhetett. Lehetőségeimhez mérten igyekszek mindent elkövetni annak érdekében, hogy minél jobb formába lendüljek. Idő még van, remélem, hogy sérülés, vagy betegség sem hátráltat majd az előttem álló hónapok során.
D. L.