A Diósgyőri Kézműves Alkotóháznak, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület otthonának az udvara is a jókedvű közös munkát szolgálja. Nemcsak a tagokét – amióta itt működnek, minden év nyarán szerveznek gyerekeknek és felnőtteknek is kézműves táborokat. Hogy se az eső, se a tűző nap ne akadályozza a gyöngyfűzést, csuhézást vagy a hímzést, egy faszerkezetű, oldalán nyitott, viszont tetővel fedett építményt emeltek évekkel ezelőtt az udvar közepére.
– Ez a kinti épület védett a nap ellen, de sajnos az eső ellen már nem. Beázott, halaszthatatlanná vált a felújítása, önerőből azonban esélyünk sem lett volna rá. Jó emberek segítségével sikerült megszerezni a cserepet, és a munkában is önzetlen segítséget kapunk – foglalta össze röviden a történteket Molnárné Forray Marianna, az egyesület elnöke, miközben már kalapácsok kopogása veri fel a békés udvar csendjét: épül az új tető.
Mint a népmesékben, három „próbát kellett kiállnia” egyik segítőjüknek, egy fásat, egy fémeset és egy cserepeset – sikerült.
– Évtizedeken át dolgoztam tetőfedéssel, tetőépítéssel foglalkozó cégekkel, az akkor szerzett gyártói kapcsolataim révén sikerült most segíteni egy arra igazán érdemes egyesületnek – meséli, immár XXI. századi nyelven a történteket Éliás András építészmérnök. – Profiljuknak megfelelően az egyik cég a szükséges fát, a másik a cserepet, a harmadik a fémanyagot adta. Van köztük Miskolchoz közeli és dunántúli is. Ami közös bennük, hogy mindannyian első szóra segítettek.
Egy hónap alatt sikerült minden szükségeset összehozni, és most szerdán el is kezdődött a munka. Egy kisebb családi háznak megfelelő, hetven négyzetméternyi felületre kerül új tető, félmillió forintos nagyságrendű értéket képviselve. Akik rakják, szintén segítők, bár nekik is nagyon fontos, amit itt végeznek, hiszen ezáltal jövendő szakmájukat gyakorolják. Õk ugyanis az Eötvös József Szakközépiskola diákjai.
Mokrai Attila megbízott igazgató megerősíti: örültek, amikor megkeresték őket, mert jó, ha a tanulók a gyakorlatban kipróbálhatják az iskolában tanultakat. Ezért szívesen felajánlották munkaerejüket, természetesen ingyen.
Hallani is a magasból a magyarázatot: nem szabad összeszorítani a cserepeket, és hogy kell pontosan elhelyezni, hogy szépen, biztosan illeszkedjenek. Néma figyelem kíséri a szavakat – és az udvar egy távolabbi pontjáról felhangzó nevetés. Ott is munka folyik, gyerekek tanulják, hogyan kell kukoricacsuhéból gyönyörű rózsát kötni.
Cs. M.
Fotó: Mocsári L.
– Ez a kinti épület védett a nap ellen, de sajnos az eső ellen már nem. Beázott, halaszthatatlanná vált a felújítása, önerőből azonban esélyünk sem lett volna rá. Jó emberek segítségével sikerült megszerezni a cserepet, és a munkában is önzetlen segítséget kapunk – foglalta össze röviden a történteket Molnárné Forray Marianna, az egyesület elnöke, miközben már kalapácsok kopogása veri fel a békés udvar csendjét: épül az új tető.
Mint a népmesékben, három „próbát kellett kiállnia” egyik segítőjüknek, egy fásat, egy fémeset és egy cserepeset – sikerült.
– Évtizedeken át dolgoztam tetőfedéssel, tetőépítéssel foglalkozó cégekkel, az akkor szerzett gyártói kapcsolataim révén sikerült most segíteni egy arra igazán érdemes egyesületnek – meséli, immár XXI. századi nyelven a történteket Éliás András építészmérnök. – Profiljuknak megfelelően az egyik cég a szükséges fát, a másik a cserepet, a harmadik a fémanyagot adta. Van köztük Miskolchoz közeli és dunántúli is. Ami közös bennük, hogy mindannyian első szóra segítettek.
Egy hónap alatt sikerült minden szükségeset összehozni, és most szerdán el is kezdődött a munka. Egy kisebb családi háznak megfelelő, hetven négyzetméternyi felületre kerül új tető, félmillió forintos nagyságrendű értéket képviselve. Akik rakják, szintén segítők, bár nekik is nagyon fontos, amit itt végeznek, hiszen ezáltal jövendő szakmájukat gyakorolják. Õk ugyanis az Eötvös József Szakközépiskola diákjai.
Mokrai Attila megbízott igazgató megerősíti: örültek, amikor megkeresték őket, mert jó, ha a tanulók a gyakorlatban kipróbálhatják az iskolában tanultakat. Ezért szívesen felajánlották munkaerejüket, természetesen ingyen.
Hallani is a magasból a magyarázatot: nem szabad összeszorítani a cserepeket, és hogy kell pontosan elhelyezni, hogy szépen, biztosan illeszkedjenek. Néma figyelem kíséri a szavakat – és az udvar egy távolabbi pontjáról felhangzó nevetés. Ott is munka folyik, gyerekek tanulják, hogyan kell kukoricacsuhéból gyönyörű rózsát kötni.
Cs. M.
Fotó: Mocsári L.