A kezdetektől az a célja Flach Antal csembalóművész-tanárnak, a Bach-hét kitalálójának és szervezőjének, hogy ezek a koncertek ne csak a zenehallgatásról szóljanak. – Szeretnék kicsit mélyebb bepillantást engedni a közönségnek a művekbe. Megosztani velük, mitől érdekes, hogyan bontakozik ki a szépsége… Úgy gondolom, egy hangverseny is lehet olyan, mint egy kompozíció. Egészen más az élmény, ha a hallgatóság egy gondolati szálra felfűzött zeneművek segítségével járja végig az utat – mondta.
Ezért is szerveződnek különböző tematikák köré a hét eseményei. Például az idei nyitókoncert címe „Jézus marad az én örömöm” volt, és olyan korálokat, kantáta-, oratórium- és passióáriákat válogatott, amelyek Jézus tanításához, életéhez kapcsolódnak. Úgy látszik, a miskolciak kedvelik ezt a megközelítést. – A közönségünk, viszonylag jól meghatározható réteg, négy év óta lankadatlan lelkesedéssel követi az eseményeket. Sőt, már ismerős arcokat is felfedezni vélek a soraikban, akik minden évben visszatérnek, és láthatóan érdekli őket ez a fajta zenei és intellektuális kalandnak. Õk is érzékelik, hogy van különbség koncert és koncert között: sokan veszik a fáradságot, hogy személyesen is tetszést nyilvánítsanak, köszönetet mondjanak, és megfogalmazzák, hogy mennyi mindent kaptak programjainkon – mondta a május 17-én zárult, és egyben az eddigi négy Bach-hetet értékelve Flach Antal.
A négy év alatt az is egyértelművé vált, hogy a miskolci művészek számára is több ez egy fellépési lehetőségénél, egyfajta szakmai műhelyként is működik. A barokk, és így a Bach-művek előadói gyakorlatában ugyanis, ahogy Flach Antal fogalmaz, az utóbbi évtizedekben lezajlott egy „kisebb palotaforradalom”. – Az ötvenes években merült fel a kérdés: a barokk zene miért nem tükrözi a kor más művészeti ágainak, így például festészetének, építészetének a színességét, burjánzását, dinamizmusát. Rá kellett jönni, hogy nem rögzítettek mindent a kottákban. Így ma már csak egy szélesebb látókörű megközelítéssel, újszerű rétegeket felszínre hozva érdemes megszólaltatni e kor szerzeményeit. Ez azonban nem jön magától, ezt kollégákkal nekünk is tanulnunk kell – mondja a csembalóművész, aki tanárként azt is kiemeli: egy-egy produkcióban együtt lépnek fel a tapasztalt és a fiatal, ígéretes művészek, ami utóbbiak számára igen inspiratív.
A folytatás, amíg a közönség érdeklődése megmarad, biztos, és tervei is vannak erre nézve. A historikus irányzatot erősítve ebben az évben már hallhatott a közönség viola da gambát, ami a barokk egyik fő vonós hangszere volt. A jövőben szeretne minél több korabeli hangszert megszólaltatni, amiket eddig leginkább csak múzeumokban láthatott a nagyközönség.
– Az önkormányzat és a koncertlátogatók támogatják a rendezvénysorozatot, de a jövő feladatai közé tartozik, hogy találjak egy vagy több olyan támogatót, akinek segítségével stabilabb alapokon, lehetőleg az előadók skáláját is bővítve szervezhetnénk meg a programot – tekintett előre a Bach-hét szervezője. – Egy nem miskolci ismerősöm a közelmúltban szinte irigykedve nézte, milyen gazdag és kiváló a város kulturális élete. Mi koncertjeinkkel akár turisztikai jelentőségű helyszínekre is be tudunk költözni. Ezért biztos vagyok benne, ha nem is vagyunk nagy fesztivál, koncertjeinkkel fontos és üde színfoltot jelentük a város zenei és turisztikai életében!
Cs. M.