Ahol szerintük súlyos veszély fenyegeti az emberi jogokat, leginkább azért, mert civil szervezetek gazdasági működését ellenőrzik a magyar hatóságok. A hangerő azóta tovább fokozódott. Az Amerikai Egyesült Államok október 6-án közölte több magyar állampolgárral, akik között vannak üzletemberek és kormánytisztviselők is, hogy határozatlan időre kitiltja őket az Államokból.
Mi történik itt? Hiszen Magyarország a NATO tagja, és élen járt a Szovjetunió elleni küzdelemben, egyébként az EU tagja is, és aláírt, és be is tart minden nemzetközi egyezményt, amelyek a mai gazdasági és politikai világrend alapját képezik. Mit jelent ez az összehangolt amerikai (és európai) támadás? Ez már jóval több, mint egy strasbourgi parlamenti vitanap, ahol Cohn-Bendit delirál, Orbánt Sztálinhoz hasonlítva! Vagy mégsem? A mozgató erőt tekintve nem több. A szálakat most is ugyanaz a liberális, leginkább magyar, illetve magyar származású amerikai politikai lobbista csoport mozgatja, amelyik már 1990-ben, aztán 1998-ban az első Orbán-kormány megalakulása után mozgásba lendült. Most bizonyára vannak olyan olvasók, akik összeesküvés-elméletet kiáltanak. Tegyék. Nagyon könnyű útja ez a gondolkodástól való menekülésnek. Igenis, szoros kapcsolata volt a szabaddemokratáknak a rendszerváltozás idején az amerikai nagykövettel, Mark Palmerral, aki minden tőle telhetőt megtett az SZDSZ győzelméért 1990-ben. Mint ahogy az is dokumentálható, hogy 2003-ban Soros György kezdeményezésére létrehoztak Amerikában baloldali-liberális körök egy Center for American Progress (CAP ) nevű szervezetet, amelynek Soros az egyik főszponzora, és amely szervezet nyíltan vállalta Bajnai G. futtatását és pénzelését, és amely szervezetnek egyik vezetője Hillary Clinton. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Soros köztudottan a Magyarországon megbukott liberálisok, egykori szabaddemokraták fő támogatója, és az általa alapított és pénzelt egyetem a liberális politika magyarországi bázisa.
Ennyit a „nem létező” összeesküvésről.
Egyébként pedig az imént említett CAP szellemi köréhez tartozik, ezért a demokrata párti amerikai elnökök súgója, egy bizonyos Charles Gati, Magyarországról elszármazott újságíró is, aki cseppet sem csillapodó vehemenciával szervezkedik, és évek óta óhajtva jósolgatja az Orbán-kormány bukását, ha kell, antidemokratikus úton is. Gáti Károlyokat persze találunk szinte valamennyi európai országban, a vezető országokban többet is, így aztán nem csodálkozhatunk a magyar kormány siralmasnak mondható nemzetközi megítélésén. A német, osztrák, francia, holland, stb. Gáti Károlyok olyan ellenszelet fújnak, amelynek lecsendesítését az Orbán-kormány saját erejéből még csak nem is remélheti.
De miután ebben az évben, a 2010 óta tartó nemzetközi ellenszél dacára a Fidesz minden létező választást megnyert, véleményem szerint a jobboldali politikusoknak és a jobboldali médiának is a lehető legnagyobb megértést kell tanúsítania a szelet fújókkal szemben. A kutya ugat, a karaván halad… Az itthon önmagát felépíteni képtelen liberális politika egyébként külföldön sem képvisel jelentős erőt. A korlátozás nélküli gazdasági versenyre épülő liberális politika egész Európában hanyatlik. Orbán Viktor egyébként éppen ezt állította Tusnádfürdőn, ennyit és nem többet. Nem mintának állította elénk Oroszországot, Szingapúrt stb. hanem azt mondta, hogy éppen a nyugat-európai országokban fordul a gondolkodók figyelme ezen országok felé, amelyek gazdasága jobban teljesít, miközben az államformájuk nem liberális demokrácia. És a „nem liberális” Orbán értelmezésében azt jelentette, hogy nem korlátlan. Hogy a gazdaságban sem lehet mindent megtenni, a határ nem lehet a csillagos ég, mert a világunkban semmi nem végtelen. Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája pedig úgy tűnik, egyelőre ragaszkodik ehhez az elképzeléshez: a legerősebb mindent visz, ezért a legerősebbnek kell lenni. A többiek vesztesek. Nekik pedig nem osztanak lapot semmilyen játékban. Nekik maradnak a szociális programok.
Ha jól értettem Orbán Viktort, akkor ő arra szólított föl, hogy keressünk egy másik utat, olyan utat, ahol az állam korlátozza a legerősebbeket, és az így nyert forrásokból az eddigi veszteseknek, az eddigi út szélén maradóknak teremt lehetőséget az újrakezdésre. Ez valóban egy újfajta államot, és újfajta társadalmat jelent, ahol egyébként értelmét veszti a jobb- és baloldalban gondolkodás. Amerikának azt kell tudomásul vennie, hogy a korlátlan verseny soha nem fogja a versenyt korlátozni, tehát a liberális gazdaság tovább nem fenntartható. Elérkeztünk tehát oda, hogy a gazdaságnak immár nemcsak az energia- és nyersanyagforrások, hanem a társadalmi belátások is korlátokat szabnak. Attól, hogy ezt a magyar miniszterelnök mondja ki a vezető politikusok közül elsőként, nem biztos, hogy szégyellnünk kell magunkat …