A nemzeti gyásznapon délután 4 órától megkoszorúzzák a Hősök temetőjében az ’56-os emlékművet, a mártírok – Soltész József, Jakab András, Huller Gábor, Bartha Béla, Kolozsi István, Varga Péter – sírját, és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei áldozatok emléktábláját. A megemlékezők leróják tiszteletüket Klibán András, a POFOSZ volt megyei elnökének emléktáblájánál is.
Délután 5 órától ökumenikus istentisztelet lesz a Deszkatemplomban, ahol megemlékező beszédet mond Kis József, a megyei levéltár osztályvezetője, közreműködnek a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium tanulói.
A Miskolci Statáriális Bíróság az 1956 decembere és 1958 márciusa közötti időben 10 alkalommal szabott ki halálos ítéletet. A halálra ítélt, majd kivégzett forradalmárokat legtöbbször titokban, jeltelen sírokba temették el, sokszor a közvetlen hozzátartozók tudta nélkül. A kivégzettek közül négy forradalmár földi maradványait a hozzátartozóknak sikerült kicsempészni és a szülőhelyén elhantolni.
2002 októberében készült el az 56-os parcella a lyukas zászlós emlékművel, és tíz éve, 2004 októberétől áll a 46, a megyében kivégzett, vagy a harcokban elesett mártírok nevét őrző emléktábla. Időközben sikerült a másik hat kivégzett mártír sírhelyeit is felkutatni, őket ekkor temették itt újra.
Álljon itt röviden történetük.
Soltész József cipész (Hejőpapi 1927. 8. 30.– 1956. 12. 15.) A forradalom idején fegyvert szerzett. Egy társával 1956. december 13-án a Bükkbe indult, hogy az ott még kitartó fegyveresekhez csatlakozzanak. A járőr igazoltatta őket, statáriális eljárásban ítélték halálra fegyver- és lőszerrejtegetés miatt. Két napra rá, december 15-én kivégezték.
Jakab András (Nagymihály, 1934. 4. 4. – Miskolc, 1957. 1. 11.): szerszámkovács. Részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharcban, és a december 10-ei miskolci tüntetésen is. Ezek miatt végezték ki ’57 januárjában.
Hullár Gábor hentes (Tiszabercel, 1924. 7. 31. – Miskolc, 1957. 2. 7.) 1956. november 1-jén tartalékos tisztként vonult be a Nemzetőrséghez. November 4. után nem szolgáltatta be fegyverét. Decemberben 20-án, egy feljelentés alapján házkutatást tartottak nála. Azonnal letartóztatták, és fegyverrejtegetésért 1957. február 7-én kivégezték.
Bartha Béla martinlakatos (Tornyospálca, 1927. 10. 21. – Miskolc, 1957. 6. 25.) A forradalom időszakában fegyvert és élelmiszert szállított. A forradalom leverése után csatlakozott egy miskolci tüntetéshez, értesítette a miskolci munkástanácsot, hogy a szovjetek magyarokat deportálnak. Szervezkedés vezetésével vádolták, és tizennégy év börtönre ítélték. 1957. június 18-án a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az ítéletet halálbüntetésre súlyosbította. Egy hét múlva kivégezték.
Kolozsi István segédmunkás (Ózd, 1913. 8. 31. – Miskolc, 1958. 10. 22.) 1956. október végén, Ózdon tagja lett a forradalmi testületnek, a polgári őrségnél fegyveres szolgálatot vállalt. Október 29-én társaival letartóztatott egy rendőr századost, azonban azt a tömegből többen felismerték, kirángatták a katonai autóból, és agyonverték. Őt ezért gyilkosság vádjával és szervezkedésben való részvétel miatt halálra ítélték. 1958. október 22-én kivégezték.
Varga Péter földműves, határőr (Kemence, 1933. 11. 17–Miskolc, 1958. 10. 22.) 1956. október 29-én, susai határőrként érte a hír, hogy az államvédelem lő az ózdi tüntetőkre. A felkelők kérésére fegyvert és lőszert adott nekik a határőrség raktárából, és csatlakozott hozzájuk. Október 29-én az ózdi tüntetésen fegyverrel megakadályozta, hogy a feldühödött tömeg haragja elől egy államvédelmi tiszt elmeneküljön, ezáltal részese lett a hadnagyon végrehajtott népítéletnek. Jelen volt egy rendőrtiszt meglincselésénél is. Szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. október 22-én kivégezték.