Ő maga több mint negyedévszázada nincs velünk, hatása azonban ma is érezhető. Jeles muzsikus volt, a zenei közélet aktív alakítója, legtöbben talán mégis mint tanárukra emlékeznek – ami teljesen érthető, hiszen számára is a legfontosabb, amiből minden tevékenysége kiindult, a tanítás volt.
Gombás Ferenc Marosvásárhelyen született 1914. április 2-án, és Miskolcon halt meg 1988. október 30-án. Azonban Miskolc az ő életében és ő Miskolc életében sokkal több, mint egy adat. 1950-től haláláig itt élt és formálta a zenei közéletet, közben kiváló muzsikusokat és zenetanárokat nevelve az országnak, a megyének és a városnak. Jellemző jelenlétére, hogy az ország első, általa létrehozott csellózenekara elbúcsúztatta egy koncerttel, ám után felbomlott. Már nem volt köztük spiritus rectoruk – vezérlő szellemük.
A muzsikusra emlékező koncerten Couperin, Beethoven, Rossini, Popper, Rahmanyinov, Klegel, Bartók, Casals és Gombás Ferenc műveit játszották egykori kollégái és növendékeik. De nemcsak a zene által idézték meg – kollégái visszaemlékezéseiből, Flach Antal szerkesztésében, összeállt egy könyv, ami megrajzolja portréját. Ezt egészíti ki a CD, aminek válogatott anyagában nemcsak hangszere, de ő maga is megszólal.
Mivel Gombás Ferenc a csodagyerekként indulástól a Pablo Casalsszal folytatott levelezésen át az utolsó koncertig megőrzött plakátokat, dokumentumokat, ez a kiadvány is bőséges képanyagot tartalmaz, és megvan a lehetőség az életút tudományos feldolgozására is. Emellett vasárnaptól nemcsak az általa létrehozott gordonkás találkozó viseli a nevét, hanem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola csellóterme is, ahol ő maga is tanított.