Lehetne szellemeskedni azzal, hogy a színház szelleme miként mutatkozik meg abban, hogy Ophelia szelleme a sötétbe burkolódzó zsöllye sorai között bukkan fel a „szellemlámpáktól” kísértetarcú nézők előtt – azonban az csak „szó, szó, szó”. Itt pedig az élmény a lényeg. A tett – aminek halála az okoskodás –, azaz a bátor, más bőrébe bújó, és ezzel magunkat kiadó játék.
Preview Image
Galéria! Fotó: Mocsári László
Élen járnak ebben a színészek, a színház sötét zugaiban elemlámpákkal kóborló nézők vezetői és szórakoztatói, akik büfében halálos párbajt vívva, páholyból, liftből váratlan felbukkanva, Hamletet idézve, énekelve engedték közelebb a kíváncsi kívülállókat a színházi varázslat titkához.