A nemzedékek sorát felnevelő művész gazdag örökséget hagyott hátra, amit nemcsak műgyűjtők, hanem a Herman Ottó Múzeum és a város közintézményei is őriznek. Ebből a ritkán látható anyagból válogattak a kiállítás szervezői.
Seres János 1920. július 22-én született a csereháti Selyeben. Nemzedékének zöme odaveszett a második világháborúban. Mindenki életét felforgatták az azt követő évek. „Csak az tudta megtalálni a becsületes, emberhez méltó humánus magatartást, aki sohasem vesztette el józanságát és legfőbb életelve volt, hogy lelkiismeretéből fakadó becsületérzésnek megfelelően viselkedjék” – írta róla Végvári Lajos, épp 25 éve megjelent monográfiájában. Erre rímelnek Kalász László verssorai is: „ma is így munkál: szigorúan! / könnyebb vonásában is súly van!”
A miskolci református gimnáziumban Imreh Zsigmond, a főiskolán Rudnai Gyula tanítványa volt. Utóbbinak is köszönhető, hogy a festőművész nagyon fontosnak tartotta a rajzot, és visszafogott színvilágú festményeinek mindegyike is rajzi indíttatású.
Számos tanulási és megmutatkozási lehetőséget teremtett a képzőművészeknek. Vezetője volt a Diósgyőri Vasas Képzőművészeti Szabadiskolának, a Zempléni Rajztanárok pedagógus stúdiónak, ő volt az egyik motorja például a Miskolci Téli Tárlat, a grafikai biennále megalapításának, sőt, az ő szervező munkájának köszönhető, hogy létrejött a Miskolci Galéria.
Az intézmény most életmű-kiállítással emlékezik a festőművészre, a tárlat január 23-áig látogatható a Feledy-házban. És emlékeznek a tanárra és az emberre: december 4-én a Petró-házban egy pódiumbeszélgetésen tanítványok idézik fel emlékeiket Seres Jánosról.