A kápolnában virágokkal, verssel, imádsággal és saját szavaikkal idézték fel a családtagok szeretteik emlékét. Az alkalomra vártak minden kórházi munkatársat is, akik a kis betegek életéért küzdöttek, ápolásukban részt vettek.
Van olyan édesapa, aki úgy gondol gyermekére, mint példaképre, és van olyan is, aki gyermekétől „küzdeni, szeretni és hinni” tanult meg a betegség hosszú hónapjai alatt, idézte fel a november 22-ei találkozás emlékeit Farkas Edina, a gyermek-egészségügyi központ kórházlelkésze. Van, aki úgy gondol a daganatos betegségre, mint a hétfejű sárkányra: „Nehéz úgy csatát nyerni, hogy a sárkány feje mindig visszanő”.
Az elcsendesülést cselló-, fuvola-, zongorazene és ének segítette, de volt lehetőség arra is, hogy képek segítségével kerüljenek kapcsolatba saját érzelmeikkel. A felolvasott bibliai történet arra világított rá, mennyire fontos egy gyermek halálakor, hogy kinek látjuk Istent: ettől függ ugyanis, hogy merre indulunk tovább a halálos ágy mellől, mondta a kórházlelkész. Majd felidézte egy édesanya szavait, aki így fogalmazott: „A sok megpróbáltatás között Isten adott nekünk erőt, megnyugvást. Nem volt szükségünk gyógyszerekre. Átértékelődtek az élet dolgai. Ami régen gond, probléma volt, azt most már tudjuk, hogy előbb-utóbb megoldható. Az elmúlt egy évben Isten segítségével éljük a napjainkat. Csakis tőle kaphatunk segítséget, támaszt, vigaszt.”
A kötött program után kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílt. A szülők elmondták, hogy bár nem könnyű egy ilyen eseményre eljönniük, mégis jó érzés számukra, hogy gyermekükre így is gondolnak. A kicsinyek emlékét egy könyv is őrzi, amiben a családtagok és a kórházi munkatársak által hozott fényképeket, kis írásokat, rajzokat gyűjtik össze.