Tánccal fogadták a kiállítás záróünnepségére érkezőket a Miskolci Galériában. A Gondolatmenet kiállítás három hónappal ezelőtt nyitotta meg kapuit.
– Ezután elindult a gondolkodás – mondta Richvalszky Zsuzsa, a Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tánctanára. – Mi az, ami a mozdulatban életre kelthető ezekből a gondolatokból? Így lett a gondolatmenetből mondhatni egy mozdulatmenet, a mozdulatmenetből pedig összeállt egy műsor, amit a végén egy gondolatpiruettnek neveztünk el.
A kiállítás a munkán, a családon, a hiten, a szenvedélyen, a szerelmen, a hagyományon és a háborún át az elmúlásig vezette a látogatót. A zárónapon ezek a témák táncban elevenedtek meg.
– A háború mindennap itt van – mondta Vinter Krisztina –, a mindennapi életünk része, így hát sajnos könnyű volt, hogy így mondjam ezzel gondolkodni és létrehozni a táncot, de emellett a hagyományainkat őriznünk kell, és így ez is könnyű volt, ugyanúgy ahogy az elmúlás is.
A Herman Ottó Múzeum képzőművészeti, néprajzi, régészeti és történeti gyűjteményeinek válogatott darabjai a mindenkori érző, gondolkodó és cselekvő emberről beszéltek három hónapon át. Néprajzosok, történészek, és régészek is meséltek a kiállított darabokról a Gondolattárogatón, de minden hétvégén családi programok, hétköznap pedig múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódtak a kiállításhoz.
– Nagyon jó példája ez annak, hogy hogyan kell egy kiállítást a lehető legtovább éltetni – mondta Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója –, és a legtöbb oldalról megéltetni a látogatókkal. Ez a kiállítás úgy gondolom, hogy a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galéria életében is egy nagyon fontos mérföldkő.
Azért mérföldkő, mert a három hónapon át tartó kiállításon mindkét intézmény munkatársai együtt dolgozhattak. Ez a közös munka pedig újabb közös kiállítások megszervezését is jelenti a jövőben.