Vezényszóra indul a vakvezető kutya. Dió már több mint nyolcéves, úgynevezett demonstrációs kutya, vagyis ő mutatja meg először a látásukban korlátozottaknak, hogy milyen egy állat segítségével közlekedni. A bevásárló központban ezt sokan ki is próbálták, köztük Bobcsák Máté is.
– Furcsa érzés volt, mert nem tudtam, hogy merre van az egyenes. Elvesztettem a térérzékemet. Nem tudtam, hogy mikor jönnek velem szembe, vagy hol van a fal. Szóval így kicsit ijesztő volt.
Máté édesapjának, Bobcsák Ferencnek a látása annyira megromlott, hogy egyedül már nem tud közlekedni. Sokáig családja segített neki ebben, de kilenc hónap várakozás után társat kapott. Mézes nevű retrieverje egy hónapja van vele. Most a betanulási időszakot töltik, a vakvezetés ugyanis közös tevékenység, nemcsak az állatnak, hanem a gazdának is kihívás.
– Hozzá kell szokni, hogy most már rá is kell figyelni – mondta –, mert nemcsak menni kell az úton, hanem végül is ő mutatja nekem az akadályokat, és ezt még szokni kell, hogy hogyan mutogatja.
Magyarországon nagy hiány van vakvezető kutyákból. A Baráthegyi kutyakiképző munkatársa szerint a mostani százhuszonhárom állat helyett, legalább kétezer-ötszázra lenne szükség, és még akkor is sokan várnának segítő társra.
Mezősi Tamás, az alapítvány kuratóriumi elnöke azt mondja, hogy minden a pénzen múlik, a világon ugyanis a rászorulók szinte mindenütt saját pénzből vagy adományokból juthatnak vakvezető kutyákhoz.
– Az állami részvétel nagyon csekély. Az, hogy hány vakvezető kutya lesz az országban, attól függ, hogy magánszemélyek, adományozók, cégek mennyire tudnak efféle közösségi célokért áldozatot tenni.
A kutyák kiképzésük során az első évet nevelő családoknál töltik. Megismerkednek a hétköznapi élettel és a tömegközlekedéssel. Majd féléves szakkiképzés következik, végül gazdájukkal közösen közlekedésbiztonsági vizsgát tesznek. Egy vakvezető kutya kiképzése több mint két évig tart, és kétmillió forintba kerül.