A kutatók egy 40 millió éves basilosaurus, az egyik legnagyobb őskori ragadozó cet kövületét fedezték fel. Belsejében azonban egy kisebb bálnára bukkantak, ami valószínűleg a magzata volt. Ezzel a teóriával annyi a probléma, hogy a basilosaurusnak volt néhány érdekes étkezési szokása. Mint a mai kardszárnyú delfinek, az ősi ragadozó is képes volt más bálnákkal táplálkozni. Tehát a basilosaurus belsejében talált kisebb állat akár táplálék is lehetett, ugyanis olyan erős állkapcsa volt, hogy bármilyen bálna koponyáját ketté tudta harapni.
A maradványokat Wadi al-Hitan-ban, a világörökség részét képező Bálna-völgyben találták, Kairótól délnyugatra a sivatagban. A környezetvédelmi miniszter, Khaled Fahmy elmondta, a legkisebb farok csontok is épen megmaradtak, így ez a lelet a világ egyetlen teljes basilosaurus maradványa.
A felfedezés megmutatja, hogy a 18 méter hosszú bálna rákokat és fűrészhalakat evett, esetlegesen a másik bálna mellé. Mivel a csontok körül cápafogakat is találtak, a tudósok úgy vélik, hogy egy cápa táplálkozhatott a bálnákkal, valószínűleg azután, hogy azok elpusztultak.
A basilosaurusról sokáig azt hitték, hogy egy tengeri hüllő, miután 1830-ban Richard Harlan természettudós felfedezett egy elpusztult példányt. Az ősi állatot ő nevezte el, ami lefordítva tengeri gyíkot jelent. Később, mire a tudósok rájöttek, hogy egy tengeri emlősről van szó, már rajta ragadt a név.
A Bálna-völgyben eddig legalább tíz bálnát találtak az első felfedezés, vagyis 1902 óta. Az UNESCO szerint rég kihalt fajok találhatók a völgyben, az eddigi felfedezések pedig azt mutatják, hogy a bálna az evolúció során szárazföldi állatból óceánjáró emlős lett. „A lelet pont egy átmeneti időszakot mutat a bálnák fejlődésében. Azt az időszakot, mielőtt a faj elvesztette volna hátsó végtagját. Egyértelműen kivehető az állat alakja, így a maradvány egyedülálló. A körülötte lévő leletekkel pedig rekonstruálni lehet az akkori környezeti és ökológiai viszonyokat”- mondta Khaled Fahmy.