Az előadás táncjátékai a mozgásszínház, valamint az animációs színház formai lehetőségeit kihasználva teremtette meg a mese illúzióját.
A mesei szereplők megszokott és megkövetelt jelképeikkel jelentek meg: korona, palást, vándortarisznya, fátyol, aranyhaj; ugyanakkor a háttér, a környezet vagy a bábszínházi méreteket követte, vagy a pantomim eszközeivel jelentek meg.
Az előadásban egyetlen férfi szereplő van, a királyfi, akinek a szerelem beteljesüléséért vívott küzdelmét követhettük végig az elemekkel, a női büszkeséggel, gőggel, és végül saját fájdalmával.
A fából faragott királyfi szereplőként a valódi Királyfi alteregója; az előadásban – eltérve a színpadi konvenciótól – nem hús-vér figura, hanem túldimenzionált báb, valóságos gólem, a férfi őserő.