Déry Éva 1929. december 11-én született Ózdon. A II. világháború idején apja fogságba került, anyjával, nagynénjével és húgával nagyon nehéz körülmények között vészelték át ezt az időszakot. 1948-ban megismerkedett Bárczay Olivérrel, eljegyezték egymást és még abban az évben össze is házasodtak. 1949-ben megszületett első gyermekük, Ágnes. Beköltöztek Hejőcsabára, a Bárczay-kúriába. Rövid ideig élvezhették a kúria biztonságát, amit őseik építettek, mert a kommunista hatalom elvette mindenüket és tömegszállást csinált a Bárczayak ősi fészkéből. Nekik egyetlen kis szobát utaltak ki, a kúria többi szobájába másokat költöztettek.
1952-ben fiuk született, majd 1953-ban férjét, Bárczay Olivért államellenes bűntett miatt letartóztatták, 1956-ban, karácsony környékén szabadult. A család december 24-én, egy baráttól tudta meg, hogy újra le akarják tartóztatni a családfőt, ezért még aznap éjjel – a gyerekek nélkül – útra keltek, és a fagyos éjszakában, a hóesésben átszöktek Ausztriába. Azonnal kérték a Vöröskereszt segítségét, hogy megkaphassák a gyermekeiket, azt az ígéretet kapták, hogy 3 hónap múlva találkozhatnak. A családegyesítésre azonban hét évet kellett várni. Időközben a két gyermeket anyósa, a férje édesanyja nevelte – akkor már a kúria melletti cselédházban.
Bárczay Olivér az ENSZ-ben kapott állást, Bárczay Éva pedig jelentkezett a bécsi Építészeti Egyetemre, munka mellett tanult. Gyermekeiket 1963-ban kapták vissza.
Kötődésük nemzetükhöz és Magyarország szeretete nem halványult. 1993-ban visszavásárolták az abaújkéri Bárczay-Dessewffy családi birtokot, amit felújítottak, azóta lányával és vejével az év nagy részét itthon, Magyarországon töltötték. 2012-ben a férje, Bárczay Olivér meghalt, a hejőcsabai református temetőben temették el, ahol ősei, köztük az 1848-as szabadsághős, Bárczay Miklós is nyugodnak.
Bárczay Éva két éve ellátogatott a kúriába lányával, akkor elmondta, mennyire szeretett itt élni és milyen szívesen emlékszik vissza a hejőcsabai emberekre. Amikor szökésszerűen kényszerültek elhagyni a hazát, anyósát a csabaiak szeretete és segítsége mentette meg. Visszakapta tőlük azt, amit a csabai emberekért tettek a Bárczayak, amikor nekik volt szükségük segítségre. „Jó emberek élnek itt” – mondta.