Tavaly ősz óta követhettük nyomon a Magyarországon, Olaszországban, Romániában és Kazahsztánban jelölt műholdadós kék vércse útját – tájékoztatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Az eredetileg tíz madárból (egy magyar és egy kazah kivételével) nyolc érte el a telelőterületet. A dél-afrikai térségben töltött hónapok alatt két újabb madár, a két utolsó magyar veszett oda, így hat indult meg északra a tavaszi vonulás során. Hosszas közép-afrikai várakozást, és két újabb madár elvesztését követően négy – egy kazah, az egy szem olasz és két romániai jelölésű – kelt át a Szaharán. A kazah „Adai” Algéria földközi-tengeri partvidékénél veszett el május 18-án, az olaszországi költőterületről származó „Apollo” pedig szinte már otthon, a fészkelőterülettől alig 600 kilométerre, a francia partvidék előtt, a Földközi-tenger felett pusztult el május 31-én. Június elején már csak kér romániai jelölésű madár volt úton: „Ubul” Algéria északi, tengerparti térsége felett repült, „Karma” pedig már Európában, Bulgáriában járt.
Az idei tavasz nem csak azért volt különösen izgalmas a kékvércse-védelmi LIFE+ programban, mert a tavaly, két kontinens négy országában műholdas adóval megjelölt kék vércsék közül csak kettő maradt életben, így azért szoríthattunk, hogy legalább ők célba érjenek. Hanem azért is, mert nem tudtuk, hol van, hol lesz ezeknek a madaraknak a költőterülete. A tojó „Karma” és a hím „Ubul” ugyanis már vonulásban, egy kelet-romániai gyülekezőhelyen kapott jeladót tavaly ősszel. Azért is vártuk a tavaszi vonulást, hogy erre a kérdésre is választ kapjunk.
A két madár elképesztő utat járt be 2014. szeptember 15-16., a műholdas adók felhelyezése óta. Az Oroszország és Kazahsztán határvidékén fészkelő „Karma”, és az Ukrajna déli részére igyekvő „Ubul” a dél-afrikai telelőhelyig 10 ezer kilométert, majd innen a költőterületig hatalmas középnyugat-afrikai kitérőt téve 15 ezer kilométert, összesen és egyedenként tehát legalább 25 ezer kilométert repült.
Az őszi és tavaszi vonulás, valamint a telelés 9 hónapnál is tovább tartott, így a költésre kevesebb mint három hónapjuk marad csak (bár az is elképzelhető, hogy ezek a két példány a késés miatt idén nem fog költeni). Ez alapján kijelenthető, hogy a Kelet-Európában és Közép-Ázsiában fészkelő kék vércsék a világ leghosszabb ideig vonuló madarai közé tartoznak.
„Ubul” tavaszi útvonala nem sejtett magyarországi izgalmakat is hozott. A hím ugyanis az olasz csizma középén átvágva Északkelet-Olaszországban fordult keletnek. Szlovéniai útvonalválasztása alapján úgy tűnt, hogy vonulása közben hazánk déli területeit, a kékvércse-védelmi LIFE+ program Vásárhelyi- és Csanádi-pusztai központi kutatási területeit is érinti, ahol a kollégáknak esélye lett volna élőben is megfigyelni. A madár azonban Horvátországban kissé délebbi irányt vett, így alig 20 kilométerrel „vétette” el a déli határt. A műholdas térképre nézve ez az irány érthető is, mivel így kisebb kerülővel tudta délről kikerülni a Kárpátok hegyvonulatát.