Szabad szemmel semmi érdekes nem látható a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén. A Rosetta küldetés Philae szondája azonban a tudósok szerint bizonyítékot talált arra, hogy az üstökösön földönkívüli élet létezett, vagy esetleg még most is létezik. A szakértők szerint váratlan felszíni tulajdonságokra bukkantak, amik az élet jeleit mutatják. Ezek a tulajdonságok többek között a fekete kéreg alatti jégréteg, a nagy mélységű, sima fenekű kráterek és az óriási sziklák.
Két csillagász szerint a felszín kialakulásában a szerves törmelékek is közrejátszottak, és apró organizmusok alakultak ki azokban a repedésekben, ahol jég is van. Max Wallis és Chandra Wickramasinghe úgy vélik, hogy a nagy kráterek – amelyekben nagy mennyiségű víz fagyott meg – tökéletes helyszínt adhatnak az aprósejtes életformák megjelenéséhez és életben maradásához.
A szerves anyagok az utóbbi időben a Naptól 500 millió kilométerre, -40 Celsius fokon is aktívak tudnak lenni. Az üstökös pályája során közelebb fog kerülni a Naphoz, ami felmelegítheti a jeget és beindíthatja a mikroorganizmusok működését. Ahogy emelkedik a hőmérséklet az üstökösön, egyre aktívabbak lesznek az apró sejtek.
A két csillagász szerint azonban még a fagyos időszakokban is barátságosabb környezet van az üstökösön, mint a Föld sarkvidékein. Wallis úgy véli, a Rosetta már megmutatta, hogy az üstökös nem egy inaktív test, ezt a geológiai folyamatok is bizonyítják, így a mikro-élet könnyebben tud megmaradni, mint az Arktiszon vagy Antarktiszon. Emellett pedig a Philae adatai már rengeteg szerves molekula jelenlétét mutatták meg, ami mind megerősítik az idegen élet kialakulását.
Nem ez az első alkalom, hogy a csillagászok különös, egyedülálló tulajdonságokat vettek észre az üstökösön. Tavaly fedezték fel, hogy a 67P-n lévő vízgőz összetétele nagyban különbözik a Földön található vízmolekuláitól.
Wickramasinghe szerint az élőlényeket tovább kell kutatni és bizonyítékokat kell szerezni, mert a hasonló üstökösök szerepet játszhattak a Föld benépesítésében is.