A mai technológiával a kutatók már egészen pontosan meg tudják határozni központi csillagunk, a Nap ciklikus működését. A legfrissebb eredmények szerint a napenergia 60 százalékkal csökken 2030 és 2040 között, ami azt jelenti, hogy a Földre olyan időszak köszönt, amit a szakértők csak „mini” jégkorszaknak neveznek.
A pár év múlva bekövetkező rendkívül kicsi naptevékenységhez hasonlót három évszázada nem tapasztaltak, utoljára 1645 és 1715 között a Maunder minimumként elnevezett mini jégkorszak hozott nagy hőmérsékletesést, és rendkívül hideg teleket főként az északi féltekén. Tudományos nyelven a Maunder minimum alatt a naptevékenység gyenge volt, ami miatt több kozmikus sugárzás érte a Földet, emiatt több felhő keletkezett és kevesebb napfény érte el a földfelszínt.
Az előrejelzés a Nap úgynevezett 11 éves szívdobbanásain alapszik. A Nap tevékenységében ugyanis 10-12 éves ciklusok váltakoznak. Ezt a ciklikusságot a tudósok 172 éve fedezték fel, de eddig nem tudták meghatározni, hogy pontosan milyen következményekkel jár. A múlt héten azonban egy walesi csillagászati találkozón Valentina Zharkova matematikus egy új modellt mutatott be, amellyel pontos előrejelzés adható a napenergia-ciklusokról, egyebek mellett a dinamóhatás elemzésével. Zharkova szerint becslései 97 százalékos pontosságúak.
De mi is az a dinamóhatás? Az elmélet szerint a Föld mágneses tere egy öngerjesztő dinamó. A Föld külső héjában lévő elektromosan jól vezető anyag – például a folyékony vas − elektromos feszültséget indukál, és mivel zárt vezetőként fogható fel, abban áram folyik. Az elektromos áram viszont mágneses mezőt hoz létre, ami kölcsönhatásban van a mozgó folyékony réteggel, és létrehoz egy másodlagos mágneses mezőt. Zharkova ezt az elméletet a Napon alkalmazta, tehát a dinamóhatást a Nap egy felszínhez közeli és egy mélyebb rétegében vizsgálta. A dinamóhatás e két réteg között ingadozik a Nap északi és déli féltekéjén.
Az így keletkezett mágneses hullámokat vizsgálva Zharkova szerint az elkövetkező két 11 éves ciklusban a napfoltok hatnak majd a Földre. Ezekben a hőmérséklet közel 2000 °C-kal is alacsonyabb lehet, mint a Nap más részein. A következő időszak a 25. ciklus, amely 2022-ben tetőzik, a másik pedig a 26. ciklus, amely 2030-2040 között várható.
– A 26. ciklusban az előbb említett két mágneses hullám pontosan tükörképe lesz egymásnak. Egy időben tetőznek, de az ellentétes féltekén. Így gyakorlatilag kioltják egymás erejét, ami pedig az újabb Maunder minimumhoz vezethet – magyarázta Zharkova.
Hogy elképzelhető legyen a jelenség: a legutóbbi mini jégkorszakban az egész Temze befagyott Nagy-Britanniában.