Bangkokban nyílt meg a rangos Nemzetközi Grafikai és Rajz Triennálé. A rendezvényre 56 országból 940 művész küldött munkákat. Magyarországról 16 alkotó pályázott, közülük hárman szerepelnek most a kiállításon, amelyen majd 150 grafikát és rajzot láthatnak az érdeklődők.
– Ez egy hosszú szakmai tevékenységnek az elismerése, azt is mondhatnám, hogy aratás – kezdi Borgó. Ez is itt van a bogárgyűjteményemben – teszi hozzá. Arról is kérdezem, hogy hogyan jellemezné a saját stílusát, ami ezer közül is pontosan felismerhető. – Pontosan ezt mondta nekem az Egyesült Államokban az ottani grafikai szövetség elnöke is – mondja válaszképpen. Pedig csak arról van szó, hogy nagyon komolyan vettem a művészettörténetet. Ami megérintett belőle, azt leképeztem. Nagyon sokat tanultam az ortodox ikonrendszerről, lenyűgözött az a szigorú szabályrendszer, amihez mindig tartják magukat. Ha valami ilyen sokáig fennmarad, az csak jó lehet – mondja. – Úgy gondolom egyébként, hogy nem egyik napról a másikra alakult ki, hogy ilyenek a munkáim.
– A kiállításon szereplő kép címe Silvica, ami latinul erdőt jelent. Szoktam latin címeket adni, most is latin szöveget olvasok – mondja. –„O fortuna velut luna” – idézi a Carmina Buránából, majd hozzáteszi, éppen ennek a szövegét tanulja.
– Nekem tetszik az az anekdota is, amely szerint Végvári Lajos művészettörténész és Szalay Lajos grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója a diófa alatt ülve, versengve mondták egymásnak az idézeteket a Divina Commediából. Én visszafelé úszom a történelemben, ókori és középkori szövegeket olvasok – mondja Borgó.
– Egy nemzetközi válogatásban benne lenni, ami ráadásul nem is ezen a féltekén van, az egy művésznek nagy dicsőség – ezt már Drozsnyik István képzőművész mondja. Tetszett az is, ahogyan odafigyeltek a szervezők, már három vagy négy levelet is kaptam tőlük, amiben megköszönik a részvételt. A Jelenés című munkámat választotta be a kiállítás anyagai közé a nemzetközi zsűri.
Ha jellemezni kellene a művészetemet, akkor azt mondanám, hogy absztrakt expresszionista vagyok, ugyanakkor konstruktivista is. Az alkotásaimban mindhárom benne van. Témáimban megjelenik a biblikusság és a hit. A Jelenés című grafikám is egy angyalt ábrázol. A szék mint szimbólum is gyakran megjelenik a rajzaimon, ezt a motívumot azért szeretem, mert különböző asszociációkat hordoz, és felruházható számos emberi tulajdonsággal is. Az egyik sorozatomban például van gyilkos szék is.
Arra a kérdésre, hogy éppen min dolgozik, azt válaszolja, hogy ő sorozatpárti.
– Addig dolgozom egy témán, amíg le nem rágom, le nem csontozom azt. Úgy készülnek a sorozataim, hogy igyekszem egy témáról sok újat elmondani. Szeretek hosszú címeket adni, ilyet például: A székek a vadonban éjszakáznak, és keresik az eltűnt bárányfelhőket.
Drozsnyik István: Improvizáció Bartókra
