A kenyér a gabonafélék lisztjéből sült, erjesztett tészta. Az újkor alapvető tápláléka. Ma már számos kenyérfajta készül. Van fehérkenyér, félbarna, barna, készülhet lisztből, rozsból, többféle gabonából, de lehet búzacsírás, szójás, korpás, vagy akár burgonyás is. A kenyér hagyományosan kemencében készült. A családok annak idején egyszerre többet, akár 10-et is megsütöttek, és legalább egy hétig tartott. A kovászos kenyér a lepényből, azaz a kovásztalan kenyérből fejlődött ki. Öt-tízezer évvel ezelőtt bármilyen növényből készítettek kenyeret. Az első búzakenyér hétezer évvel ezelőtt jelent meg. Jellemzően, amit a háztartásban be lehetett szerezni mindenféle adalékanyag nélkül.
– Régen a kenyér csak liszt, víz és só hozzáadásával készült – mondta Pető Gábor kemencebarát –, a kovász egy olyan hozzávaló, amit átadtak a nagymamák a lányaiknak, és ezt mindig továbbadták.
Régen kenyérszámmal jelölték a kemencéket, hogy hatkenyeres, nyolckenyeres, négykenyeres. Ma inkább tepsiben számolunk, hogy négytepsis, hattepsis.
Augusztus 20-án 1949 óta ünnepeljük az új kenyeret is. Bevezetése nem szokás, vagy néphagyomány útján történt, hanem politikai akaratra. Miután a mesterséges hagyomány találkozott a szélesebb rétegek értékrendjével, így elfogadott hagyománnyá vált ünneplése. 2011 óta ekkor készítik el a magyarok kenyerét is, amelyhez a búzát az egész Kárpát-medencéből ajánlják fel. A program a rászorulókat támogatja, kifejezve ezzel a magyar nemzet egységét.