A Kóstolda Pécsnek abban a városrészében van, melyet miliőjében leginkább a főváros 8. kerületéhez lehet hasonlítani. Az augusztusi kánikulában egy szebb napokat is megélt szocreál lakópark árnyékában általában félmeztelen fiatalok ülnek és beszélgetnek, szakadt ruhás gyerekek fociznak. Az utca végén pedig az egyik panel tövében frissen festett üzlethelyiség van. A falán hatalmas színes tábla hirdeti: itt működik az ország első cigány lakásétterme.
Az egyszerűen felújított vendéglő puritán, inkább „az ételekkel és a vendéglátással szeretnénk otthonossá tenni a helyet”, mondta a hvg.hu-nak Kelemenné Várnai Anna, az éttermet működtető Színes Gyöngyök Egyesület vezetője. Reggel 9 óra van, a székek még az asztal tetején vannak, de már terjeng a frissen sütött kenyér, a punya illata. A konyhában három asszony húst klopfol, zöldséget szeletel, és úgy kínálnak a frissen szeletelt császár szalonnával, mintha már legalább ezer éve ismernénk egymást.
– A családom egy Pécs melletti település cigánysoráról indult. Nyolcan voltunk tesvérek. A szüleim írástudatlan cigány emberek voltak, akik szerették volna, hogy a gyerekek többre vigyék náluk – meséli Kelemenné, akit egyébként mindenki csak Ancsikának hív.
Az édesapa olcsó, nagyon rossz állapotban lévő házakat vett meg, amiket felújítás után egy kicsivel több pénzért adott el. Így jutottak egyre közelebb a városhoz, és ahhoz az életmódhoz, amit a gyerekeknek szántak.
Kelemenné sok olyan problémával találkozott az életében, ami főként cigány nőket sújt.
– Nálunk még mindig az az elfogadott, hogy a nők az egész életüket szenteljék kizárólag a családnak, még ha nagy a pénznélküliség, akkor is. Szerintem ez nem jó felfogás. Anyagilag is fontos a családnak, hogy eljárhassanak dolgozni, de emellett személyesen a nőknek is, hogy ne csak annyi legyen az életük, hogy mosnak, főznek, takarítanak.
Az első időkben amolyan asszonyklubot szervezett. Összejártak hímezni, kézimunkázni, közben beszélgettek. Mindenki elmonda a bánatát, amin ha tudtak, segítettek. 2004-ben aztán létrehozta a Színes Gyöngyök Egyesületet.
– Volt a társaságban egy idős cigányasszony – mesélte –, akit mindenki nagyon tisztelt. Az összejövetel közepén egyszer csak fellált, elmondott egy gyönyörű beszédet, a zsebébe nyúlt és az asztalra tett száz forintot, kívánja, hogy az évek múlásával megezerszereződjön. Azt hiszem itt kezdődött el valami.
Még alig van dél, amikor az ételek nagy része már elkészült. A konyhában dolgozó asszonyokon a fáradtság legapróbb jele sem látszódik, pedig már hajnal óta talpon vannak. Úgy született a Kóstolda ötlete, hogy rendszeresen jártak a környékbeli rendezvényekre segíteni. Ilyenkor mindig főztek valamit, hogy ezzel kedveskedjenek az odalátogatóknak.
– Érdekes, hogy mikor lángossal vagy lecsóval kínáltuk őket, már nem voltunk cigányok – mondja el tapasztalatát Kelemenné. – Rájöttünk, ha az ételeinket szívesen fogadják, akkor ezen keresztül talán a kultúránkat is kicsit jobban meg tudjuk ismertetni az emberekkel, és a cigány közösségekkel szembeni előítéleteket is könnyebb leépíteni.
Közösen azt találták ki, hogy igényelnek a pécsi önkormányzattól egy olyan épületrészt, amit át lehet alakítani egy apró étteremmé, ahol minden héten egy nap autentikus cigány ételeket fognak főzni, és vacsora közben a vendégekkel a szokásaikról és a kultúrájukról beszélgetnek. Az önkormányzattól megkapták a helyiséget, a felújításhoz pedig a Norvég Civil Alaptól nyertek pénzt, és sok barát, családtag, jóakaró is segített.
Mialatt beszélgetünk, megérkeznek az egyesület fiatalabb tagjai is. Közülük szinte mindenki nagyon rossz körülmények között élt. Több lányt komolyan bántott otthon a férjük, de van, aki éppen a drogokkal küzdött. A közös bennük, hogy mióta találkoztak Ancsikával, az életük kezd normális kerékvágásba kerülni.
Sokan szeretettel fogadják a Kóstoldát, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy hétről hétre egyre többen keresik fel. Este hét óra lett közben, az első vendégek megérkeztek. Sok a visszajáró. Ancsikáék nem győzik fogadni a dícséreteket, hogy milyen finom az étel, hogy kellene egy főzőtanfolyam is. Azt mondják, azért jó a Kóstolda, mert a gasztronómiában nincsenek előítéletek, és itt ők is a többségi társadalom szerves részének érezhetik magukat. Minden este kicsit közelebb érzik magukat ahhoz, hogy a gyermekeiknek már élhetőbb életük legyen.
Azt szeretnék, ha a Kóstoldában dolgozó nők a konyhán kívül is egyre önállóbbá tudjanak válni, hogy helyt tudjanak állni, számukra eddig ismeretlen szerepekben is. Hosszabb távon pedig jó lenne egy olyan étterem, amely megélhetést biztosítana hátrányos helyzetű nők számára.