A La Bella Principessa (A gyönyörű hercegnő) a mester egy korábbi alkotása, amely segített megoldani a földöntúli arckifejezés misztikumát. A színek szakszerű használatával előnyt kovácsolt a perifériás látásból és így a nő szája minden nézőpontból másmilyennek tűnik.
A Sunderland Egyetem kutatója, Sheffield Hallam szerint Leonardo figuráinak szája közvetlenül megvizsgálva lefelé görbül és ráadásul picit még ferdék is. Amint a szemünket elkezdjük mozgatni, azonnal úgy látjuk, (az arc többi része miatt) mintha felfelé húzódna a festményeken lévő hölgyek ajka, így mindig az az érzésünk támad, hogy ránk mosolyognak. A csalfa mosoly azonnal eltűnik, amint a szemünket huzamosabb ideig pihentetjük egy bizonyos ponton.
A kutatások során a műalkotást távolabbról és közelebbről is megvizsgálták. Kiderült, hogy tisztes távolságból a Mona Lisa és a hercegnő is vidámabbnak tűnik.
A hercegnő festményén egyébként Milánó hercegének, Ludovico Sforzának 13 éves csodaszép kislánya látható, akit a Bianca Sforza névre kereszteltek. A bájos leányzó élete egyébként tragikus véget ért, hiszen néhány hónappal az esküvője előtt belehalt méhen kívüli terhességébe. Amikor Bianca modellt ült Leonardonak, már állapotos volt.
A híres technikát Da Vinci először, 1483-as munkáján, a Sziklás Madonnán alkalmazta -írja a Daily Mail.