Ugrás a tartalomra

Előadóművészeti konferenciát tartottak Debrecenben az országos évadnyitó előtt

Létrehozva
Kétnapos előadó-művészeti konferencia volt a debreceni Csokonai Színház rendezésében a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) színházművészeti tagozatának támogatásával pénteken és szombaton, a tanácskozás végén a résztvevők sajtótájékoztatón összegezték a munkát a Kölcsey Központban.

Kucsera Tamás, az MMA főtitkára emlékeztetett, hogy a kétnapos konferenciát komoly műhelymunka előzte meg: idén kilenc ülést tartott a színházművészeti tagozat. Ezeken minden olyan kérdést megtárgyaltak, amely a tanácskozáson terítékre került.  

A kőszínházak népszínházi jellegét hangsúlyozta Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, aki a vidéki színjátszás hagyományait és a regionális, közösségi, közművelődési szerepét taglaló szekciót vezette. Az igazgató szerint ahhoz, hogy a színházak betölthessék közművelődési szerepüket, a közmédiában fokozottabban kell jelen lenniük. Ehhez segítséget az MMA-tól várnak – tette hozzá. 

A színházi életpályamodellről szóló szekció tapasztalatairól Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára elmondta, hogy kiszámítható, garanciákat is tartalmazó életpályamodell kidolgozását tartják szükségesnek. 

– Bizonyos pályák – például a táncművészeké – vége fájdalmas is lehet, ezért továbbképzéssel, távképzéssel segíteni kell őket – fogalmazott. A főtitkár a nehéz helyzetbe kerülő, idős művészek megsegítésére szolidaritási alap létrehozását szorgalmazta, amelyet a belépőjegyek árának minimális százalékából finanszíroznának. 

Kriza Zsigmond, az MMA előadóművészeti tanácsadója, a kárpát-medencei magyar és nem magyar színházak szakmai kapcsolatait elemző szekció vezetője a közös fesztiválszereplések fontosságát hangsúlyozta. A tanácsadó a felsőrákosi Barlangszínházban összmagyar táncművészeti fesztivál megrendezésére tett javaslatot, valamint szorgalmazta a határon átnyúló, tantermi előadások szervezését is. 

Szász Zsolt dramaturg a Vidnyánszky Attila által vezetett, a társulati műhelymunkáról szóló szekció tapasztalatait összegezve a művészek túlterheltségét hangoztatta. Példaként megemlítette, hogy a népszínházi jelleg erősítéséhez évadonként átlagban 14 darabot kell bemutatniuk a kőszínházi társulatoknak. Szólt arról is, hogy az egyetemekről és az egyéb OKJ-s képzésekről kikerülő fiatalok többségét a szakma nem tudja alkalmazni, ezért szerinte az oktatási rendszer újragondolására van szükség.